Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

ről, kiadásokról pontos napi könyvelést vezettek. Szabott rendjük volt még a két lore apadt esaládban is a heti, napi étkezéseknek az ételek típusában és az időpontok betartásában egyaránt: ebédre mindennap friss főtt étel volt, pontban fél egykor elfogyasztva, reggeli, vacsora hideg étel. Sütések péntekenként, de amikor Városi Rózsa egyedül maradt, a szokásos szerdai összejövetelekhez kedden is, A pénteki hústalan napokat szigorúan betartották, de gyakran szerdán sem került hús az asztalra. Vasárnap semmi főzés (szombaton elkészítve), s általában házimunkavégzés. Az utolsó évtizedekben a két nő már a konyhában étkezett, terített asztalnál (csak ha vendég volt, ettek a nappaliban); ez korábban nyilván elképzelhetetlen lett volna. A „mosónap" a hétfő volt (kéthetente ágyneműmosás). Mindvégig kifőzték, keményítették, vasalták az ágyneműt és konyhatextilt. Takarítás szerdán vagv pénteken, felmosás, portörlés naponta. Nagytakarítás évente kétszer. A testi-személyes higiéné napi rendszerességű, szociális-mentális igényesség jellemzi a családtagokat. Városi Rózsához havonta-kéthetente lakásra járt a pedikűrös, az utolsó időben már a fodrász, is. Hajmosás-berakás hetente, dauer rendszeresen. Ruházatukat Budapesten (is) döntően házi varrónő (Pongrácz Mária Gyöngyösről) készítette, aki a szükséges teendők elvégzéséig, 1-2 hétig náluk lakott. A hölgyek felső ruházatukat (kabát, kosztüm) Deák Béla belvárosi, Váci utcai szalonjában csináltatták, cipőiket kizárólag Ausztriából szerezték be. Mindennapjaikat meghatározta a katolikus életvitel: kalauz alapján napi igeolvasás és M1SSALE, reggel 7-7.30 között imádkozás, templom minden szombat este vagy vasárnap délelőtt. Az. Új Ember és a Kalász újság rendszeres olvasása is része volt életüknek. Említettük, hogy sokat olvastak. Ehhez járult még az újságolvasás. A két háború között a Pesti Napló és a Tolnai Világlapja mellett a Magyar Úriasszonyok Lapja járt a családnak, az utóbbi időben pedig a Magyar Nemzet, s a meghivalkozott egyházi lapok; ezenkívül rejtvényújságok. Rendkívül szerettek rejtvényt fejteni. Városi Rózsa szabadidő-eltöltéséhez hozzátartozott a pasziánszozás, a kézimunkázás (12. kép) és nyelvgyakorlás céljából a televízió német és francia adóinak nézése. Előre megtervezetten gyakorisággal sütött és főzött. Minden nap rögzítette pár sorban naptárában az aktuális történéseket. Édesanyja, Kudla Erzsébet életvezetésére még inkább jellemző volt a rendszeresség,

218 gondosság. Végtelen precizitása több területen is megmutatkozott. Az íratok, fotók rendszerezésében, cédulákkal, feliratokkal, dátumokkal való ellátása nagy segítségünkre volt a kutatásban.

219 Háztartásvezetés ének egyetlen fennmaradt dokumentuma, folytatólagosan veze218 A régi háziasszonyoktól, tudjuk, általában nem állt távol a háztartás szigort kézbentartása, gazdasági könyvek, naplók vezetése, az anyagiak könyvelése, a tervszerűség. így leheléit ez - a kívánalmaknak megfelelően - a Városi család előző nemzedékeinél is (bárcsak írásos nyoma maradt volna mindennek). 219 Nagy sajnálatunkra a fotóknak csak töredékét közölhetjük tanulmányainkban, holott azok „beszédessége" lényegesen finomította volna a róluk alkotott képet. - Ezúton mondunk köszönetet a hagyaték összes fényképének digitális feldolgozásáért és reprodukálásáért az MN M fotólaboratóriuma dolgozóinak: Dabasi Andrásnak és Kardos Juditnak, valamint Véssey Endre és Farkas Viktor ipari tanulóknak. 12. kép Kézimunka-olló, ún. „apácaolló" kereszttel. Városi Rózsa keresztanyjáé volt. (Fotó: Kardos Judit)