Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49. (Veres László)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49. (2003-2004) Felelős szerkesztő: Huszár Zoltán Pécs, 2004. 280 p. Veres László Magyarország legjelentősebb vidéki múzeumai az 1867-es kiegyezést követő évtizedekben születtek, amikor az anyagiakban is gyarapodó polgárság egyleteket, egyesületeket hozott létre a helyi közművelődés fellendítésére. A közművelődési egyesületek lettek többségükben a múzeumok alapítói is. A városi, vármegyei képviselőtestületek csak később csatlakoztak általában a múzeumok támogatóihoz. Pécsett mindez fordítva történt. A város közgyűlése 1899. április 25-én hozott határozatot múzeum és könyvtár létesítésére. A polgárság zöme csak ezután azonosult a nemes gondolattal és gazdag adományokkal segítette a múzeumot, amelynek első állandó kiállítása 1904. november 27-én nyílt meg. A pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának központja 1956-ban útjára indított évkönyvének soros kötetét az első állandó kiállítás megnyitásának 100. évfordulója tiszteletére állították össze az intézmény munkatársai. Mintegy hangsúlyozva ezzel azt, hogy nem a közgyűlési határozat meghozatalának időpontját, hanem az első állandó kiállítás megnyitását tekintik a múzeumalapítás ünneplésre méltó tényének. A tartalmilag 7 nagy egységre tagolódó kötet legterjedelmesebb és természetszerűleg legrészletezőbb tanulmánya, B. Horváth Csilla és Huszár Zoltán „A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada" című írása az első fejezet egészét kitölti. A szerzők a baranyai múzeumügy fejlődésének jelentősebb korszakait végigkövetve mutatják bc az egyes intézmények történetét. A múzeumok államosításáig lényegében három közgyűjtemény létezett Pécsett. A püspöki múzeum története indifferens a szerzők felfogása szerint, mivel a múzeumok államosítását követően csak a Pécsi Városi Múzeum és az 1933-ban alapított Baranya vármegyei Múzeum egyesítéséből jött létre 1951-ben a Janus Pannonius Múzeum, amely az országban elsőként kialakított tanácsi múzeumi hálózat, a Baranya megyei Regionális Múzeumi Szervezet központja lett 1958-ban. B. Horváth Csilla és Huszár Zoltán munkája jelentős mértékben túlhaladja a hagyományos értelemben vett intézmény történeti feldolgozókat. Ok és okozati összefüggéseket kimutatva és elemezve a jellemző fejlődési tendenciák megragadására is vállalkoznak az általános magyar múzeumügy és a helyi sajátosságok hatását vizsgálva. Különösen érvényes ez a megállapítás a Baranya Megyei Múzeumok 1958-1990 közötti történelmét bemutató fejezetre. A szakmai berkekben eluralkodó, a múzeumok jövőjéért aggódó nézetekkel ellentétben, a tanácsi rendszerben dinamikus fejlődésnek indultak a múzeumi szervezetek, különösképpen a Baranya megyei. 1958-ban a Baranya Megyei Múzeumi Szervezet még csak a Janus Pannonius Múzeumot, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumot, a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeumot és a Komlói Múzeumot foglalta magába. A tudatos szervező és gyűjtőmunka eredményeként az 1980-as évekre az ország egyik legjelentősebb múzeumi szervezete jött létre Baranyában, amely nemzetközi jelentőségű és hírű gyűjteményeknek helyet adó intézményekel tömörített (Vasarely-, Csontváry-, Amerigo Tot stb. gyűjtemények). Az 1990-es évektől napjainkig tartó időszak vázolt tendenciái általános érvényűek, szinte minden megyei múzeumi szervezet életében kimutathatóak: az önkormányzatok szándékától és anyagi helyzetétől függ a múzeumok élete, s a szakmai-tudományos