Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
V. Kárpát-medencei körkép - Fehér Csaba: „Egy műhely, ahol az emlékezet születik." A révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma „Magyar Kálvária 1945-1948" című kiállítása
Clementis - képmásával, akik a Kassai Kormányprogrammal hivatalossá és törvényessé tették a magyarok üldözését. A kiáltványok, felhívások, igazolványok, névlisták, dokumentumok és fotók bizonyosságot adnak az igazság vereségéről. A látogató csak akkor döbben rá, hogy egy vagonban van, amikor átlépi a láthatatlan tér és jövő kapuját. Odabenn azt a meghurcolt családot látja, akikkel együtt búcsúzott a szülőföldtől, s most az egyik oldalon együtt dideregnek a fűtetlen vagonban, útban Csehországba. A másik oldalon pedig a bútorokkal, mezőgazdasági eszközökkel és más ingósággal telezsúfolt vagonban utazhat Magyarországra. A vagon fala és a nyílások szögesdrótja mint az események tehetetlen foglyát zárja bc a látogatót a történelembe. A „szerencsésebbek" kábán botorkálnak Magyarországon a szülőföldhöz és a családhoz kötődő utolsó fényképek és levelek között, keresve azt a helyet, ahol a történelem megengedi számukra az újrakezdést. A történelmi „séta" végén a megalázott ember lehajtott fejét az emlékező történelem mégis felemeli. Az a nemzeti emlékezet teszi ezt, amely tiltva volt évtizedeken keresztül. Az 1989 óta megjelent szakirodalom, valamint az emlékmüvek és emléktáblák avatásának bemutatása az emlékezés társadalmi kívánalmát - mint a nemzet éledő lelkiismeretét és önérzetét láttatja. A nemzeti emlékhelyek, mint az események tanúi tekintenek vissza és mesélik el a magyar nemzet elleni terror „természetrajzát". A meggyalázott szülőföldből kinövő emlékművek szolgálnak bizonyságul, hogy a kálvária utolsó stációja nem a keserves elmúlás, hanem a dicsőséges feltámadás. 6. kép Részlet a kiállításból 7. kép Részlet a kiállításból Reményeink szerint a tudományos kutatások, publikációk és az iskolai tanítási órák mellett ez a kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértessük és megértsük saját magunk múltját, a könyvek és dokumentumok sokak számára „száraz" mondanivalóján túl átélhetőbbé teszi a múltat. Mert a múlt bennünk él elődeink örökségeként és bennünk válik a múltból táplálkozó jelen a jövőnek kovácsává. A kiállítás minden látogatója részévé és