Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

IV. Kiállítások - H. Bathó Edit: A „Lehel kürt és kultusza" c. kiállítás ismertetése

A jászkürt kora, díszítése és Magyarországra kerülése A kürt Jászberénybe kerülésének idejét és körülményeit máig homály fedi, azt azonban a korabeli úti jegyzetekből és leírásokból pontosan tudjuk, hogy a 17. század nyolcvanas éveitől a jászberényi főtemplom falán függött, s ekkor már Lehel kürtjeként említették. Ezt igazolja Mikó János, a felcsíki hadak hadnagyának feljegyzése is, aki 1682 augusztusában Apafi Mihály erdélyi fejedelem seregével együtt átvonult a városon: "28. Aug. voltam a jászberényi templomban és úr Haller Pál uram ő nagysága és Apor Lázár is jöttek, ott ettünk fölöstököt, ott láttam az Leend kürtjét, mellel megölte volt az királyt." A tudományos kutatás jelenlegi legújabb álláspontja szerint a 43 cm hosszú, elefántagyarból, díszesen faragott kürt feltehetően a 17. században Kijevben készült, s olyan műhelyben születhetett, ahol a mesterek jól ismerték a bizánci díszítőművészet stílusjegyeit, de azokat a helyi szükségletekhez és feltételekhez igazítva alkalmazták. A díszes kürt valószínűleg az orosz-jász(alán) kapcsolatok révén került valamelyik jász vezérhez, s így azt a Magyarország területére költöző jászok magukkal hozták. A látogató egy boltív alatt lép át a 10. századból a 17. századba, ahol mindjárt egy látványos enteriőr fogadja. A Nagyboldogasszony Katolikus templom belsejének egyik részletét láthatjuk, a Jászkürt másolatával. A mellette lévő tablókon a kürt palástjának kiterített rajzai (1775, 1776), egyéb rajzos ábrázolása, különböző bizánci stílusú kürtök fotója vonja magára a figyelmet. A második terem tulajdonképpen már a kürt hagyományban betöltött sokoldalú szerepét vizsgálja. A főként dokumentumokra, rajzos, fotós illusztrációkra és kisméretű tárgyakra támaszkodó egység installációs megoldása igen kitűnően sikerült. A hosszú, téglalap alakú terem voltaképpen egy hajó íves belsejét jeleníti meg, oldalán tablókkal. (1. kép) A jászkürt, mint méltóságjelvény A jászkürt, mint a jászok legbecsesebb ereklyéje, egyben a jászkapitányok és jászkun főkapitányok méltóságjelvénye is volt. Ünnepi alkalmakkor oldalukon vagy vállukon viselték, mint hatalmuk jelképét. Pl. 1845-ben, a Redemptio 100 éves ünnepére Jászberénybe érkező József nádort népes gyülekezet fogadta a Cserő halomnál, ahol a Jász bandérium élén lovagoló jászkapitány a hátán viselte, ugyanakkor az 1867-es koronázási ünnepségen a Jászkun Hármas Kerület bandériumának élén lovagoló gróf Ráday Gedeon jászkun főkapitány a vállára akasztva vitte. A jászkapitányokat megillette az a végtisztesség, hogy temetésükkor a koporsójukra tették. E résznél láthatjuk az egykori jászkapitányok, jászkun főkapitányok portréját, s olyan ábrázolásokat, amikor a kapitányok viselik méltóság jelvényüket. Ilyen a redemptio 100 éves évfordulója 1845-ben vagy Vágó Ignác jászkapitány temetése 1855-ben. A Jászság 1998-ban választotta meg az újkor első jászkapitanyát, s e ceremóniára azóta minden évben a jászok világtalálkozóján kerül sor. Az újkor jászkapitányának legfőbb feladata a hagyományőrzés, s tisztségének jelképe ma is a kürt. (2. kép) 2. kép Gubicz András jászkapitánv a kürttel. Jászok Világtalálkozója, 2002. (Fotó: H. Bat hó Edit)