Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
IV. Kiállítások - Winkler Ferenc: A Pécsi Városi Múzeum centenáriumi kiállítása
A Pécsi Városi Múzeum centenáriumi kiállítása Winkler Ferenc Megnyitásának századik évfordulóját ünnepelte 2004-ben a Pécsi Városi Múzeum, amelyet a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága első jogelődjének tekint. Joggal... Isten éltesse hát a baranyai testvérintézetet, s annak minden munkatársát! Megérdemlik. Száz esztendő bizony tiszteletet parancsoló távolság. Az alig kétszáz éves magyarországi múzeumi történetben pedig - a Magyar Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapították félidőnek számít. A megyei múzeumok - természetesen egyleti formában - a 19. század harmadik harmadától a 20. század első feléig jöttek létre; többségük helyi önkormányzati, vagy a helyi önkormányzati törekvésekkel közös erőfeszítés eredményeként. A korabeli helyi társadalmak élén járó többnyire értelmiségi foglalkozásúak akarták, hogy településeik, megyéjük múltja a közvetlen közelükben gyűlhessen össze, ha úgy tetszik, megyei „nemzeti múzeumokba". Korabeli lelkesedésük, elkötelezettségük, merészségük ma is tiszteletet parancsol. Gondoljuk csak meg, micsoda időkről beszélünk! A kiegyezést követően soha nem látott iramban indulhat meg az ország bizonyos területeinek gazdasági fellendülése. Épülnek a vasutak, az első közutak. 1873-ban egyesül a főváros; az egész ország az ezredéves évforduló méltó ünneplésére készül. A vidéken élő müveltségkutatók, kezdő és hétpróbás gyűjteményőrök országos vérkeringésbe kapcsolódnak. Egyre erőteljesebb gyűjtő munkájuk során igen hamar kiderül, hogy a Nemzeti Múzeum főként történelmi-régészeti mintáját vidéken aligha követhetik, hiszen lépten-nyomon az egyetemes magyar kultúra, közélet, társadalom és környezet alappilléreibe ütköznek. Gyűjtik hát a természet, a társadalom, a történelem, a szép- és az iparművészet, a régészet, az irodalom - az egész vidéki műveltség valamennyi területének emlékanyagát. Aminek természetesen az a következménye, hogy minden létező raktárát, épületet előbb-utóbb kinőnek a gondjaikra bízott gyűjtemények. Ebből pedig törvényszerűen - feszültségek keletkeznek. Csak az nem törvényszerű, hogy ezek immár évszázadnyiak... 1904. november 27-én nyitotta meg kapuját a Pécset és Baranyát szerető helyi értelmiség, polgárság, települési és megyei elöljárók kezdeményezése nyomán létrejött Pécsi Városi Múzeum. Egy évszázad alatt hatalmas utat járt be az intézet, amely - több féle szervezeti formában - története során mindvégig a baranyai és a pécsi műveltségörökségnek maradt szakszerű gyűjtője, őrzője, feldolgozója és bemutatója. Mára több mint háromnegyed millió műtárgyat tudhat elkeserítően romos falai között. (Ez, úgy tűnik, legföljebb az ott dolgozó hangyaszorgalmú munkatársakat aggasztja...) Szakgyűjteményei, évszázados szaktudományos teljesítményei, kiállításai és rendezvényei a vidéki magyar kulturális örökség baranyai műhelyévé avatják a szellemi és jogutód Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságát. Valódi, megismételhetetlen, társintézményekkel össze nem téveszthető egyéniséggé a múzsák halhatatlan, de nagyon is kézzel fogható múzeumi kertjében. Amely a baranyai jövő építésének valamennyi tárgyiasult gyökerét, az e földön élő ember egyedüli hovatartozását, annak ezerszínüségét, magvető hitét hordozza, alapozza. Semmivel föl nem cserélhető, ki nem vállható - soha nem pótolható. Az egyetlen olyan intézmény e mediterrán magyar megyében, amely nemzeti vagyont őriz minden utánunk következő generáció számára... ! Bizony, nem véletlenül választotta a jubileumi pécsi kiállítás témájának az elmúlást, címének pedig az Emlék-képet. Mi is az emlék? Hogyan is működik az emberi közösség
