Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

hogy a mindkét ágon ebből az akkor az. Osztrák Császársághoz tartozó dél-morvaországi kisvárosból származó család német eredetű volt. Bizonyítják ezt a német vezeték- és keresztnevek: Johann Wenzel; Augustin; Hübel (a Broschek név ,Brozek' változata térségi sajátosság). Megerősíti a Broschek Annáról német viseletben készített fénykép, és a történeti-földrajzi adatok: a cseh-morva határon fekvő település térségében a korabeli nemzetiségi térképek német településfoltokat mutatnak, hiszen a középkor óta egész Morvaországba rendkívül sok német települt be.

139 Augustin Kudla és apósa, valamint Kudla János keresztapja egyaránt a város jellegzetes tradicionális mesterségét űzték: takácsok (kelmeszövő, ill. posztókészítő) voltak, s természetesen mindannyian katolikusok. A Városi/Vosztruha család szlovák eredetűnek tűnik, ezt támasztja alá Vosztruha Antal feleségének neve (Mlika) is.

140 A Felföld/Fel vidék középső területén fekvő Bars megyének különösen a minket érdeklő alsó részén (Alsó-Garam völgye) nag}' majorságokkal rendelkező uradalmak voltak,

141 az egyik ilyen uradalomban lehetett ispán Vosztruha Antal is. Fia, Gábor azonban már „városi" foglalkozást választott,

142 kereskedő lett, s feleségét is egy, szintén a szolgáltatóiparban dolgozó német eredetű kocsmáros-dinasztiából választotta. Helyileg azonban maradt szűkebb pátriájában, a lévai járásban. A Párkányba tartó vasútvonal mentén délebbre elhelyezkedő nagyobb településen, Zselizen találta meg számítását, de tudjuk, hogy Budapest innen is elcsábította. Fiai a térségben (Nánán) már csak elemi iskoláikat végezték. A család, amelybe Vosztruha Gábor benősült, német származású volt. Ez kitűnik az. Ulrich nagyszülők s Ulrich Etelka és édesanyja keresztszüleinek nevéből, valamint azok esztergomi és váci eredetéből.

143 Edesanyjának német eredete valószínűleg segítette Városi Bélát a Kudla családba beilleszkedésben. Ugyanakkor Zseliz és környéke akkoriban az erős magyarosodás irányába hatott.

144 I lelyileg az Ulrich nagy- és dédpapát Váchoz, ill. Perbetéhez kötötte munkája. Kudla János, Városi Béla apósa pedig éppen a szomszédos Nyitra megyében, Vágsellyén kezdte szakmai pályafutását, s ugyanarra a távoli délvidékre vetette sorsa, mint 60 évvel később Városi Bélát - aki talán féltestvérét, a Fehértemplom után akkor már Szegeden szolgálatot teljesítő Kálmánt követve került Fehértemplomra. Ugyanígy, Kálmán nyomában jelent meg Szegeden több testvér is a Városiak közül. Végül azonban Budapest s környező települései gyűjtötték egybe a legtöbb családtagot az 1920-as évektől. A történeti időben - az egykori történelmi Magyarországon, a Monarchiában és a Trianon utáni mai Magyarország területén - lejátszódó nemzedéki migrációnak a vaktérképről ily módon le nem olvasható két fő iránya van. Az egyik az északnyugatról délkeletre tartó ív (Morvaország - Nyitra - Bars - Esztergom - Pest-Pilis-Solt-Kiskun - Torontál - Temes Krassó-Szörény - Csongrád vármegye útvonal), a másik a délvidéki, nyugati irányba való lassú elmozdulás (Szerémség - Temes - Krassó-Szörény vármegye) Temesvár végponttal. Végül az utak egyöntetűen és nyílegyenesen vezetnek az ország belseje, Budapest felé.

1

^

5 Ha ugyanezt megpróbáljuk visszafelé is megrajzolni, a családi gyökerek szövedékéből a régi, befogadó jellegű, soknemzetiségű Magyarország asszimilálódott népességének hálózata bontakozik ki, amelyet még nem szorítanak össze a trianoni határok. 139 Lásd többek közt SZOMBATI! Y V. 1976. 468. p. 140 Rendkívül keveset tudunk róluk, azt sem tudjuk, milyen nyelven beszeltek egymással. 141 KÓSA L.-FILEP A. 1975. 95. p. 142 A kereskedői réteg a magyar (polgári) társadalom leginkább urbanizált rétegeinek egyike volt. GYÁMI G.KÖVER Gy. 1998. 237. p. - Városi Gábor névváltoztatása nagy valószínűséggel ilyen értelmű gazdasági-társadalmi szükségszerűség voll. 143 Mindkét településen jelentősebb számú német élt. MKA 2000. 61. p., 69. p.. 73. p. 144 A lévai járásban 90,5% magyar volt az 1910. népszámláláskor, esak 2,1% német s 7,1% szlovák nemzetiségű, Zseliz magyar lakossága pedig 98,8%-ot tett ki ugyanekkor. MKA 2000. 68. p., 169. p. 145 Esetünkben azonban ez nemcsak a korra jellemző fővárosba felvándorlás volt az urbanizációs folyamat jegyében, hanem menekülés is.