Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Domán Júlia: „Magyar fiúk a csatába..." (I. világháborús falvédők a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményében)

„Magyar fiúk a csatába..." (I. világháborús falvédők a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményében) Domán Júlia A hímzett feliratos falvédők csak a közelmúltban kerültek a néprajztudomány érdeklődési körébe, korábban a népi hagyományok gyűjtői nem foglalkoztak velük: alkotóik nem a parasztság köréből kerültek ki, a falusi háziasszonyok rendszerint csak kivarrták az előrajzolt, előnyomolt mintákat. Képi világuk nem tükrözte a hagyományos falusi életmódot, inkább a polgári eredetű motívumok a szembeötlőek rajtuk. Ha pedig a művészi megformálás esztétikai minőségét nézzük: inkább a giccs kategóriájába sorolhatók, mint a „műalkotások" közé. Érthető tehát, hogy Kovács Ákosnak, a hatvani múzeum igazgatójának elképzelése az 1970-es évek közepén miért számított merésznek és formabontónak a néprajztudomány berkein belül. Kevesebb mint másfél év alatt csaknem ezer falvédőt gyűjtött össze az ország különböző területeiről, s az ezekből készült kiállítást több helyszínen is láthatta a közönség. Az azóta eltelt korszak szemléletváltását tükrözi, hogy Magyarországon egyre inkább teret hódítanak az ehhez hasonló, a kultúra perifériáját vizsgáló kutatások, elmosódnak a tudományterületek közötti határvonalak, a figyelem a mindennapi élet jelenségei felé fordul. A Hatvány Lajos Múzeum falvédőgyűjteményének feliratai hozzájárulnak a 20. századi polgárosuló parasztság gondolkodásmódjának, életideáljának, erkölcsi normáinak megismeréséhez. Jelen dolgozat célja bemutatni néhányat a múzeum I. világháború idejéből származó falvédői közül. A hímzett falvédők elterjedését a 19-20. század fordulója körüli években a zárt égésű tüzelők használata, vagyis a konyha füsttelenítése tette lehetővé. A háziasszonyok, hímezni tanuló kislányok eleinte előnyomott, boltban vagy piacon vásárolt gyolcs alapú falvédőket varrtak ki. Ezek helye általában a bejárattal szemközti falon vagy a konyhai étkezőasztal felett volt, funkciójuk átmenetet jelenlett a díszítmény és a praktikum között. Ehhez társult az I. világháború körüli években az igen olcsó és szennyeződésnek jobban ellenálló színes nyomású papír falvédő, amit leginkább a tűzhelyhez közel eső falfelületre akasztottak a fal megóvása érdekében. Kisebb számban használatosak voltak olyan előre gyártott feliratos textil falvédők is, amelyek kivarrást, szegest vagy további díszítést nem igényeltek. A politikai (hazafias, háborús) feliratú falvédők a hatvani múzeum gyűjteményén belül kis számban vannak jelen, hiszen a falvédők túlnyomó többsége a háztartással és a házassággal foglalkozik, felirataikat konyhai „aranymondások", illetve nóta- és sanzonszövegek teszik ki. A politikai kategóriájú falvédők száma a közel ezer darabos gyűjteményben mindössze 40, ezen belül az I. világháborús témájúaké 14 darab. Közülük is csupán hét szövegváltozatot számolhatunk össze, a többi szinte szó szerint ismétlődik. (1. és 2. képek) A főként a háború első éveiben, 1914-15-ben készült falvédők szövegében kétféle életérzés érhető nyomon: a hivatalos propaganda által keltett háborús eufória: „Magyar fiuk a csatába győzelmüket Isten áldja Éljen a magyar szabadság, éljen a haza." Vagy: „Éljen a király! Éljen a haza! Győzzön a magyar! Ugy jöjjön haza! I. Fcrencz József szeretett királyunk 1914." (5. és 6. képek) és a távol került szerettek utáni aggodalom („Az Ur Istent leborulva könyörögve kérem Messze elment kedvesemet adja vissza nékem.") (3. kép) A búcsúzó és hazatérő katona motívuma igen kedvelt volt az Osztrák-Magyar Monarchia 19. századi festészetében. A téma az I. világháború alatt vált újra aktuálissá, és az ezres