Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Halmágyi Pál-Ságvári György: A makói honvédnapok
A makói honvédnapok Halmágyi Pál - Ságvári György Az ország nagy hagyományú katonavárosai (Nyíregyháza, Pápa, Kecskemét) között soha nem szerepelt Makó városa. A hajdani Csanád vármegye központja nem büszkélkedhetett garnizonnal. Bezzeg a „nyíregyházi kaszárnya" emlékét még a nóta is őrzi. Régen a város fiai a szegedi 46. közös és 5. honvéd gyalogezredekbe, a 4. nagyszebeni közös és a 3. szegedi honvéd huszárezredekbe vonultak be. Voltak, akik jóval messzebb, így a pólai haditengerészethez is elkerültek, mint például a világhírű autókonstruktőr, Galamb József. A Trianonban meghúzott határ majdnem Makót is levágta Magyarországról. A közel egy éves román megszállást megszenvedte a város, de végül Magyarországon maradt. A két háború között sem lett laktanyája, mint ahogyan az 1950-es évek hadseregfejlesztéseiből is kimaradt. Mégis, most már több mint egy évtizede minden ősszel az országban szinte egyedülállóan „Honvéd Emléknap és Találkozó" szervezésével őrzik és ápolják a városban a magyar katonahagyományokat. A másik szép kivétel a kétévente megrendezett nyíregyházi huszártalálkozó! A kezdet a II. világháborúban elesett makói hősök emlékmüvének felavatása volt 1993 novemberében. A több ezres tömeg előtt Végh Ferenc vezérőrnagy és Tőkés László református püspök emlékezett a hősi halottakra és a háború minden rendű és rangú áldozataira. Halmágyi Pál múzeumigazgató több éves gyűjtőmunkája eredményeképpen az emlékműre 503 makói katona neve került föl és márványtáblák őrzik a város körüli harcokban elesett 218 honvéd és a 68 polgári áldozat, valamint a Makóról elhurcolt 1159 zsidó emlékét. Az emlékmű története négy évvel korábban kezdődött. Az akkor még íiatal múzeumigazgató a rendszerváltás hajnalán, 1989 szeptemberében, az I. világháborús emlékmű előtt elmondott beszédéhen vetette föl Makón - 44 év után először nyilvánosan -, hogy a II. világháború hőseinek és áldozatainak is meg kell örökíteni és őrizni az emlékét. A négy év alatt megvalósult hősi emlékmű szinte minden makóit megérintő avatása lett az elindítója az 1994 őszétől évente megrendezett makói honvédnapoknak. Egy évtized alatt kialakult és hagyománnyá vált, hogy délelőtt a városháza nagytermében tudományos előadások hangzanak el, majd a múzeum földszintjén egy a témához kapcsolódó kiállítás nyílik. Az öreg honvédeket megtisztelő közös ebéd után a hősi emlékműnél folytatódik a rendezvény. Katonai tiszteletadás, egyházi és világi megemlékezés, majd koszorúzás zárja az ünnepséget. A Magyar Honvédség az első pillanattól kezdve minden támogatást és segítségei megadott a városnak. Különösen szoros a kapcsolat a hódmezővásárhelyi helyőrség és Makó között csakúgy, mint a rendezők és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) között. Az elmúlt 1 1 év alatt öt kiállítást rendeztünk a makói múzeumban és az elhangzott előadások döntő többségét is az intézmény munkatársai tartották. Változhattak az igazgatók, de a makói honvédnap elvi és gyakorlati támogatása soha nem változott a Nádor laktanya irodáiban. A legutóbbi 2004. évi XI. tudományos konferencia elnöke, Horváth Miklós alezredes, intézetigazgató ezt úgy fogalmazta meg nagyon találóan, hogy a Hadtörténeti Múzeumban kétféle tudományos kutató dolgozik: aki már tartott előadást Makón és aki ezután fog tartani. Áttekintve az. eddigi konferenciák témáit és előadóit e megállapítás támadhatatlan. Az I. honvédnap az 50. évfordulóhoz kötődően, az 1944 őszi Makó körüli harcokkal foglalkozott. A konferencia elnöke Végh Ferenc vezérőrnagy volt. Előadásokat tartottak Szakály Sándor,
