Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Halmágyi Pál: I. világháborús hősi emlékművek Makón és környékén
2. A következő emléktáblát Nagymajláthon (1952-től Nagyér) avatták föl. A község 1923. februárjában határozta el, hogy a HEMOB tervgyűjtemény 53. számú alkotását, Kallós Ede szobrászművész műkőkeretes márvány tábláját rendeli meg. A költségekre 10 mázsa búzát, akkori árakon, mintegy 180 ezer koronát szántak. A mű el is készült augusztus elejére, és még ebben a hónapban felszentelték a református templom kapuzatában elhelyezett 39 eleseit hős nevét őrző márványtáblát. Néhány év múlva, 1929-ben fákat ültettek a templom köré, s kialakult a „Hősök ligete". 3. A Csanád Vezér Főgimnáziumban állították a következő emléktáblát az elesett tanárok és diákok emlékére. 1924. június 1-én avatták a negyven hősi halott (3 tanár és 37 diák) nevét tartalmazó fekete márványt az iskola főbejáratánál, az intézel alapítását és építését megörökítő hasonló tábla mellett. A gimnázium I. világháborús emlékműve elkerülte hányatottabb sorsú társai viszontagságait. Mivel zárt térben volt, s a gimnázium vezetése és diákjai mindig tiszteletben tartották, csak az aranyozását nem újították meg, így finoman beleszürkült a főbejárat homályába. (Nem volt ilyen szerencséje a gimnázium építését megörökítő táblának. Ferenc József apostoli királyunk és Dessevvffy Sándor püspök urunk neveit őrző tábla majd négy évtizedig a pincében porosodott, s csak 1995-ben került vissza méltó helyére.) 4. Csanádalbcrtin 1923 februárjában határozták el, hogy a HEMOB mintakönyv 248. számú szobortervét, Martinelli Jenő alkotását állítják fel. A költségeket ekkor 32 mázsa búza ellenértékben fejezték ki. Márciusban hivatalosan megrendelték a szobrot, majd többszöri sürgetés után végül több mint egy év múlva, 1924. június 3-án átvették az emlékművet. Ez volt az első szobor a vármegyében, melyet alkotójától megvásárollak és az adott településen föl is állítottak. Ebből következően sok bonyodalom adódott a vételár, a szállítási költség, a nevek bevésése kérdéseiben. Nehezítette a helyzetet az infláció is, ill. a megállapodáskor búzaértékben meghatározott összegek kifizetéskori értékre történő átszámítása. Bánffy József vármegyei főjegyző is segítette a csanádalbertieket - akik még a parlamentbe is eljutottak - tisztázni az. összekuszálódott anyagi kérdéseket. A sikeres képviselői közbenjárás után, végül szép ünnepség keretében, 1924 novemberében avatták föl a „Riadót fújó honvéd" szobrát, a községháza melletti téren. A talpazat hátoldalára 80 hősi halott nevét vésték föl. A szobor környékét az elkövetkező években szépen par kosították. A talpazat előlapjára helyezeti bronz koronás ország címer a II. világháború utáni években tűnhetett el (ma már talán könnyen pótolni lehetne). (1. kép) 5. Apátfalva község képviselőtestülete 1922-ben határozta el, hogy a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság mintakönyvéből a 227. számú tervet, Pásztor János szobrászművész alkotását állítják föl. A vásárlásra 450 ezer koronát, a szállításra, felállításra, a nevek felvésésére további 150 koronát szántak. Az emlékmű helyéül a község nyugati CSANÁD ALBERTI 1924. NOVEMBER MARTINELLI JENŐ ALKOTÁSA /. kép A cscmádalberíi emlékmű, 1924.
