Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Zombori István: Az I. világháború emlékei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében
Az 1902-ben megnyitott, „A Szeged városi múzeum Szépművészeti Osztályának lajstroma 1 ' címet viselő, 168 oldalas nagyméretű leltárkönyv tartalmaz bizonyos történeti adalékot. 1919. június 29.-i dátummal 214-es szám alatt (61. oldal) részletesen ismerteti Szentgyörgyi István fa honvéd-szobrát, amelyei 1915ben emeltek a szegedi Vöröskereszt megbízásából és azt egy külön erre a célra épített tető alatt a Széchenyi téren helyezték el. Létével a szobor az I. világháborúban harcoló katonákra kívánta a város közönségét emlékeztetni 1919 nyaráig, amíg a Széchenyi téren állt. Ekkor a városi tanács a múzeumnak adományozta és így került sor az említett beszállításra. 6 (2. kép) A múzeum működéséről, a történeti gyűjtemény és a kiállítás sorsáról viszonylag keveset tudunk. Ismert, hogy a katonai behívás érintette Tömörkényt, Mórát és az ekkor már a múzeumban dolgozó Kotormány Jánost. A háborús nehézségek miatt még kevesebb pénz jutott a múzeum-könyvtár fönntartására, ezért az épület állapota leromlott. A bajokat tetézte az is, hogy az intézmény 1917. április 24-én elveszítette igazgatóját. A betegségben elhunyt Tömörkény mindössze 51 éves volt. Utóda Móra Ferenc lett. A város által átadott fakatona, a katonaság által odaajándékozott doberdói fa és a többi I. világháborús adomány és emlék új műfajt jelentenek a múzeumi történeti anyagban. Ténylegcsen jelenkori tárgyakról van szó - a korábbiakban bekerült sok évtizedes, vagy évszázados tárgy értékét az adott történelmi tartalmon túl éppen régi volta adta -, amelyekről azonban a kor embere úgy vélte, nagy idők nagy tanúja, amelyet meg kell őrizni. Gyakorlatilag ez az anyag és az 1918-as forradalom idején megszűnt szegedi katonai ezredmúzeum átadása eredményezte, hogy létrejött az önálló Várostörténeti Gyűjtemény, saját leltárkönyvvel. Az I. világháborús anyag új korszakot nyitott Szegeden, és országosan is a történeti gyűjtemények, kiállítások terén. Az így összegyűjtött tárgyegyüttes a közös múltnak (a civil lakosságnak és a háborút katonaként megélt lakosságnak) egyfajta mementójává vált, amelyet a különböző társadalmi rétegek egyaránt sajátjukénak éreztek: az arisztokrácia, a nagypolgárság, a kisemberek, a munkások és a parasztok egyaránt voltak katonák és megsebesültek, elestek, fogságba kerültek, kitüntetést kaptak stb. A katolikust, a reformátust, az evangélikust, a zsidót egyaránt behívták katonának. kép A fakatona és a doberdói fa a jelenlegi állandó kiállításban. (Fotó: Dömötör Mihály) 6 F.rre bővebben lásd: ZOMBORI I. 2004.
