Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló
többnyire néhány elemivel rendelkező paraszt és iparos katonák emlékezetében saját közvetlen sorsuk, környezetük, szubjektív benyomásaik mutatkoznak meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez sem tekinthető lényeges és az eseményeket reálisan értékelhető körülménynek. Hiszen látókörük semmivel sem tágabb - főleg az oroszországi igen változó, zavaros és áttekinthetetlen időkben - mint bárkinek, lett légyen az más országokból kényszerűség hatására ott rekedt hadifogoly, vagy bennszülött lakos. Nagyon kevés ember tudott csak a napról napra 180 fokos fordulatokat is produkáló, viharos gyorsasággal zajló események özönében úgy választani, hogy azt az idő is igazolja. Katonáink csak hadifogságuk többedik esztendejében szereztek tapasztalatokat arról, hogy milyen a fogolytartó országuk társadalmának belső szerkezete, milyen az ott működő különböző társadalmi csoportok egymástól való gazdasági és politikai függése. Oroszországban például többször a saját bőrükön tapasztalták a kozákok, a bolsevikok, a fehérek és vörösök szinte naponként változó erőviszonyát. Ezek között a zűrzavaros körülmények között az egyes emberekhez, rajtuk keresztül esetleg bizonyos csoportokhoz fűződő, sokszor véletlenszerű és kizárólag személyes kapcsolatuk igazította el őket. Mert mit is láthatott egy ember a körülötte zajló eseményekből? Winter András 1916ban írt sorai némileg választ adnak erre. „1916-ban, szabadságom letelte után újra a harcteret élvezhettem. Itt már nagy volt a hadi mozgolódás, az oroszok nagy arcvonalon támadlak. Bruszilov tábornagy tört előre nagy erővel, erős tüzérséggel, új, friss csapatokkal. Már júniusban híre járt, hogy a cseh ezredek itt is, ott is megadták magukat. Sok frontszakaszon kellett betömni a csehek átpártolása által képződött űröket. De csak hallomásból tudtunk ezekről a dolgokról egyet-, s mást. Hiszen a frontkatonaság tulajdonképpen csak a saját terepszakaszát ismeri, a szomszédokról alig tud valamit." 16 Ezek a mondatok szinte szó szerint egyeznek a Ludrik András által elmondottakkal: „...minket kivettek ugrajtó dandárnak. Előttünk vótak a csehek, a landver huszárok. Ezekkel kérem szépen úgy bánt az orosz, ahogy ő akart. Talán össze is vótak játszva." 17 Pedig a tiszti állományban lévők számára még a rendszeres és hivatalos tájékoztatás is rendelkezésre állt. Ennek ellenére legfontosabb tapasztalataik lényegében megegyeztek, s véleményük sem igen tért el a főbb kérdésekben. Melynek igazolásaként harcoló magyar katona egy másik adatközlőtől származó alábbi szövege szolgál: „Szerbiában, a Sztarigrad nevű hegynél, amit esak „szarikrád"-nak hívtunk, a közös hadsereg tisztjeinek vezetésével egy rettenetes pergőtüzes támadásba kerültem. Rengeteg emberáldozat volt, alig maradt valaki. Olyan borzasztó sűrűn jöttek a lövések, hogy az ember az egérlyukba is belebújt volna. Csak hát nem volt menekvés sehová se. Ahogy ott ész nélkül szaladgáltam, megláttam egy gödröt és beleugrottam. Odalent derült ki, hogy egy latrina volt. Térdigformán ért a trágya. Elkezdtem irgalmatlanul káromkodni, hogy a büdös istenit ennek a kutya világnak, hogy egye meg a fene ezt a rohadt háborút, hogy azokat nem küldik ide, akik elkezdték... És a másik sarokban megszólal egy ember, hogy ne káromkodjon olyan csúnyát Papi! Hát ki van ott? Kiderült, hogy Pápai László főhadnagy, szolnoki építészmérnök. Ott aztán nagy egyetértésben, ott a szarban megállapítottuk, hogy ez a háború sem különb, mint amiben vagyunk..." 18 . S bizony, ez az alapvető igazság. Szorultság idején a végső kérdésekben egyetértett a tiszt és a baka, hiába kerültek valamivel jobb körülmények közé, hiába juthattak esetleg mint Winter András feljegyzéseiből kiderül - több információhoz, sajtótermékekhez, könyvekhez is talán. Mert hozzá juthattak; megtudjuk Winter András első világháborús feljegyzéseiből, amelyben a háború konkrét eseményeit, a hadszíntereket, a mindenkit érintő történelmet és 16 SZABÓ I. 1992. 25. p. 17 DMHA: 172-78. 1-2. pp. 18 EGRI M.-SZABÓ I. 1983. 25. p.
