Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

dig tartott valójában a háború emlékezete? Vagy szűkítsük: meddig tartott a háború kultusza? Meddig az állami kisajátításban és meddig a mikroközösségekében? Ismét Nórát idézzük: „A történelem középpontjában egy a spontán emlékezetet romboló, kritikus szellem dolgozik. Az idővel ritkul az emlékezet szövete, a képek halványulnak, az emlékek közvetlen élményszerűsége lineárisan csökken. A történelem valóságosan is bekebelezi az emlékezetet. Mint láttuk, a folyamat, a „történelem képzése" a hatalom részéről az. emlékezet intézményesítése és kisajátítása jegyében már a háború alatt megindult, ami aktualizálva és megerősödve tovább folytatódott a 20-30-as években is. Amennyiben direkt célja is meghatározható, az egyértelműen a területi revízió. S aztán újra dörögtek a légyverek, indultak a katonavonatok. Az új háború pedig, a hatalmi propagandában, már nem igényelte direkt formában az elmúlt (vesztes) háború kultuszát. Kliséit azonban átvette: a régi háború hősei, hősi halottai neve mellé elég hamar odakerültek az obeliszkekre, keresztekre, templomialakra az új hősi halottak nevei. A Hadtörténeti Múzeum is kiküldte anyaggyűjtő tisztjeit a frontra, trófeákért, a saját dicsőség rekvizitumaiért, a különlegességekért és a tipikus tárgyakért. Új aktuális kiállítások születtek a területgyarapodásról, bemutatókat szerveztek a zsákmányolt szovjet fegyverekből, esemény ékről, újra hadi tudósítók járták a frontokat, tárlatok nyíltak a háborús művészet tárgykörében. A területi revízió sikerei újra emléktárgyak sokaságát dobta piacra - nincs új a nap alatt. Szinte minden úgy történt, mint negyedszázaddal korábban. A hatalmi szférában az új háború aktualitása háttérbe szorította, mondhatnánk: a történelem térfélére tette át az első világháború - történéseivel és következményeivel, emlékezetével együtt. A második világháború borzalmai, a háborúnak az egész, magyar társadalom által szinte személyesen is átélt közvetlen élményei pedig a múltba vesző, egyszersmind mindenki által jobban megérthető és átélhető történéssé és tapasztalattá szublimálták az elsőt IRODALOM AGGHÁZY Kamill 1928. Az országos hősi emlékmű és a magyar pantheon. Lladimúzeumi Lapok 1928. április. A kormányzó a hadimúzeumban 1925. Hadimúzeumi kapok. 1925. december. A Magyar Királyi Hadimúzeum ismertetése 1941. Bp. BEVILAQUA Béla 1926. A magyar Hadimúzeum alapgondolatáról. História 1926. december. BROUCEK, Peter 2001. A Sajtóhadiszállás és az. irodalmi csoportok a Hadilevéltárban 1914-1918. Enigma 2001/28. GABÁNYI János 1921. Hőseink emléke. Honvédelem 1921. Március 20. GABÁNYI János 1921. Hősök sírja. Honvédelem 1921. Október 23. GERGELY Anna 1988. Vértes Vitéz szobra Fehérváron. Fejér megyei hírlap. 1988. február 20. GYÁNI Gábor 2000. Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág. HELGERT Imrc-NÉGYESI Lajos-B. KALAVSZKY Györgyi 2002. Nemzeti emlékhely a Hősök terén. Bp. Isten kardja - hősök emléke 1916. (bev. Herczeg Ferenc) Bp. KOVALOVSZKY Márta 1985. Kegyelet-szolgáltatás. Az első világháboiús emlékművek történetéhez. In: Monumentumok az első világháborúból. KOVÁCS Ákos 1985. Emeljünk emlékszobrot hőseinknek. Monumentumok az első világháborúból. Bp. KRAJDCHVIL Károly 1926. A volt nagyváradi m. kir. 4. honvéd gyalogezred Hadimúzeumának keletkezése és pusztulása. lladimúzeumi Lapok. 1926. november. LIBER Endre 1934. Budapest szobrai. Bp. LUKÁCS György 1927. Művészeink hőseinkért. Képzőművészet 1927/2.