Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

szervezésben nag)' szerepe lett volna a múzeum két „fiókszervének", az Országos Magyar Hadimúzeumi Egyesületnek és az Országos Kanizsai Dorottya Bizottságnak. A „hőskultusz" tematika visszatér az épületen belül is, aminthogy a múzeum leendő épületének padlásán kialakítandó térben az. ország összes hősi emlékműveinek gipsz, és rajzmodelljeit állítanák ki. Ez lenne a „gliptotéka", s amely ebben a formában is méltó kerete lenne a világháborús nag}' emlékműnek. „Legyen a magyar hősi kultusz gyújtópontja a budai vár vérrel megszentelt ormain emelkedő Magyar Hadimúzeum s ennek egész környéke" - fejezte be figyelemfelkeltő írását a múzeum grandiózus terveiről Aggházy Kamill. A terveknek csak egy része valósult meg, azok is csak külön-külön. A föld alá tervezett panteonból, a katakomba sírokból és a világháborús központi emlékműből az adott helyszínen nem lett semmi. A központi emlékmű a város másik részén, a Hősök terén épült meg. a katakomba sírok, amely ötlet a múzeum épülete alatti és a környező barlangrendszer régészeti feltárása apropóján merült fel, mindenekelőtt technikai akadályok miatt nem valósultak meg. A panteont és a hősi emlékművek központi gyűjteményének tervét a fentebb már említett Hóman-I. Tóth Zoltán-féle szakfelülvizsgálati jelentés nyomán született intézkedések tették semmissé mindenekelőtt szakmai -muzeológiai szempontból.

87 A múzeum 1932-ben terjesztette fel főhatóságának, a Honvédelmi Minisztériumnak kiállítási koncepcióját. A tervek nem nyerték el az illetékes katonák tetszését. A legfőbb baj az volt vele, hogy „Habsburg levegőt áraszt", illetve, „propagandát csinál a vörösöknek". Az. átdolgozás után pedig még azokat az elemeket is kivették (az elvárásokhoz igazodva), amelyek a háborús vereséget, a vereségen való merengést akár a legkisebb mértékben is sugallták, mint a vereséget idéző hősi szobrokat, de még a hadifogoly emlékeket és az. orvosi műszereket sem tervezték kiállítani.

88 A múzeum kiállítási terét a beköltözéstől majd tíz évvel később, 1937. május 29-én nyitotta meg Horthy Miklós kormányzó jelenlétében Röder Vilmos honvédelmi miniszter. A háborús anyag az osszkiállítási terület közel kétharmadát töltötte meg, négyzetméterben is imponáló nagyságban. Első emeletének 15 termében közel 2000 négyzetméteren, a második emeleten négy teremben, a lépcsőházban és a folyóson még újabb 400-450 négyzetméteren. A kiállított anyag igen jelentős része frontot megjárt tárgy, termenként vagy történeti vagy tematikus csoportosításban. A kiállítás dokumentációja sajnos megsemmisült a háború alatt, a termekről készült fotók is, így maga a tárlat csak az elég szűkszavú kiállításvezetőből rekonstruálható.

89 Két terem foglalkozik a világháború bevezető eseményeivel, hadüzenettel, a mozgósítással, a harctérre indulással, sok egyenruhával, menetzászlókkal, a dokumentumokkal, fegyverekkel dokumentálva. A 3. terem a balkáni hadszíntér és a dunai flottilla tárgyaival telt meg, sok képpel, front festménnyel, zsákmány anyaggal, és a dunai hajóhad hajóinak makettjeivel, a résztvevők személyi tárgyaival. Aztán - ahogy a kalauz fogalmazza - legnagyobb harcteriink, az orosz (és román) harctér anyagai következtek, köztük a legértékesebbek a „magyar kitartás jelképévé" vált przemysli emlékek, mindenekelőtt a szegedi 23. honvéd hadosztály orosz fogságból megmentett zászlótöredékei. A zászló - kultusztárgy, és a przemysli zászlótöredékeknek a hadimúzeum igazi kultuszt igyekezett teremteni: 1927-ben a Tiszti Kaszinóban külön kiállítást is rendezett belőlük, 87 A jclenlcs a múzeum összes anyagának 25—30%-át tartolta kiállításra érdemesnek, leginkább a világháborús gyűjteményt PONGÓ J. 1971. 36. p. Mindezen túl a jelentés nyersen és szakszerűen mutatott rá az intézmény leggyengébb pontjaira, a szakmaiság hiányára, ezen belül is a kinevezett katonai vezetők múzeumi inkompeteneiájára, a katonai szempontok túlburjánzására, a parttalan tervezésre, s általában a tudományos presztízs hiányára, ami éppen a fentiekből fakad. 88 PONGÓ J. 1971. 42. p. 89 A Magyar Királyi Hadimúzeum ismertetése. 1941.