Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

hátországot is, kívánatos ennek múzeumi eszközökkel való megörökítése és bemutatása is. Kire a Heeresmuseum - meghatározott feladatkörénél és gyűjtési tevékenységénél fogva nem képes, ezért a hadügyminiszter egy „népszerű hadimúzeum" felállítását tervezi Budapestre. Ez a múzeum a hátország háborús erőfeszítéseit ábrázolná, és kiegészítve a Heeresmuseum szakterületét, azzal egységben adna teljes képet a háborúról. Része a tervezetnek egyfajta Bécsből irányított, adagolt birodalmi múzeumi decentralizálás is, amennyiben a helyi vonatkozású anyagokat, a Zentralmuseum támogatásával „vidéki és városi múzeumokban" (Landes- und Stadtmuseen) létesítendő háborús kiállításoknak adnák át.

70 Vagyis a múzeum alapítás elé Bécs már nem gördít akadályt, az összhaderőn belüli szeparálódást, az önállósodást azonban még ilyen szinten sem tolerálná. A bécsi projekt felhördülést keltett Budapesten, hiszen a terv, hogy a magyar főváros egy szintre kerülne a birodalom harmad-, negyedrangú fővárosaival, valóságos politikai inszinuáció. A legelegánsabb megoldást választották magyar részről: válasz nélkül hagyva ad acta tették. Mintegy fél év múlva újra téma lett a hadi múzeum ügye. 1918 márciusában a Heeresmuseum új épületével kapcsolatban Bécsben értekezletet tartottak. Közös ügyről lévén szó, jelen volt a magyar honvédelmi miniszter képviselője is, Láng Boldizsár alezredes,

71 a 1 Ionvédelmi Minisztérium l/a. osztályának vezetője személyében. Láng lényegében megismételte a fentebb már ismertetett magyar „Promemoria" pontjait. Az események innentől felgyorsultak: július 18-ára megszületett egy újabb magyar tervezet, amelyet a magyar honvédelmi miniszter és a közös hadügyminiszter egyeztetése után, az. uralkodó előzetes hozzájárulásával a közös minisztertanács elé terjesztettek. („Előterjesztés a minisztertanács részére a létesítendő magyar hadi múzeum ügyében"). Az előterjesztés sarkal latos pontjai: a magyar fél nem tartja helyesnek a Heeresmuseum közös intézményként való fenntartását; ennélfogva nem adja az új „közös múzeum" Práterben történő felépítéséhez szükséges pénz. paritásos alapon ráeső részét. De az. sem lenne célszerű, ha a közös hadügyi kormány a paritás kedvéért Budapesten is létesítene egy császári és királyi hadi múzeumot, mivel ilyen közös intézménybe - meg ha az Magyarországon is lenne - a magyar honvédség és népfelkelés háborús szereplése nem kaphatna kellő hangsúlyt. Az sem helyénvaló, ha külön hadsereg- és külön honvédmúzeumot állítanának fel, mert az meg dupla kiadással járna, s végül, „... tekintettel a magyar hadseregnek belátható időn belüli megvalósítására, vagyis a honvédségnek és a közös hadseregbeli magyar csapatoknak előbb-utóbb bekövetkezendő összeforrasztására", nem volna logikus sem. Summa summarum: Magyarország a Heeresmuseum tervezett újraépítésének költségeihez nem járulhat hozzá, a magyar hadimúzeum ügyét pedig a magyar kormánynak kell felkarolnia. Es az indoklás: „Dicső katonáink hőstettei és az otthoniak megfeszített erővel végzett háborús munkája a létért vívott ezen harcukban annyira egybekapcsolódtak, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet, emlékük pedig tündöklő példaként örökké fog élni. A jövő nagy feladatai közé tartozik az is, hogy a nemzet e nagy megpróbáltatásban mutatott ereje cs a saját erejében való bizalma továbbra is fenntartassék és gyarapíttassék. E célból szükségesnek mutatkozik, hogy e páratlan teljesítményekhez méltó monumentális emlék emeltessék, mely nemcsak mint symbolum hirdetné a magyar nemzet dicsőségét, hanem 70 HL. Polg. dem. forr. Katonai iratai. HM 0/a. oszt. 5135/1918. Ein..(24 323/ 1917. Ein.) 4/5-13. „Projekt túr Ein volkstümliches Kriegsmuseum.'" 1917. szeptember 9. „Mindaz, ami a hadszíntereken történt s közvetlen összefüggésben áll a katonai műveletekkel, a Heeresmuseumnak marad fenntartva továbbra is. Itt találja majd meg a katona, valamint a nagyközönség mindazt, ami a nagy háborús küzdelmet érzékelhetővé teszi, a saját fegyverektől a hadizsákmányig, a lövészárkok életétől a mind ez ideig bevehetetleneknek tartott erődökig és nyílt csatákig, a hadiorvosok csodálatra méltó teljesítményeitől a hadifogolyügyig stb.... Ezzel szemben a népszerű Hadimúzeumnak a nagy világküzdelem hátországainak háborús teljesítményeit, az otthon munkáját kell bemutatnia." 71 Később (1921), már ezredesi rangban Horthy Miklós kormányzó Katonai Irodájának vezetője lett.