Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

quitator (= sóőr)

14 (1840), ill. terlonii perceptor = vámszedő (1862) volt. Felesége, Marich Terézia 1819-1893 között élt. Nagy valószínűséggel Szentmártonon (Martinéi) (1862) laktak. Négy gyermekük született: György 1840-ben, Gabriella 1843-ban, József' 1851-ben, Antal 1854ben. Közülük az egyetlen leány 1927-ben halt meg, s esak azt tudjuk róla, hogy Mössmer Edével, majd Schüppach Józseffel kötött házasságot. Antal ága maradt Délvidéken: feleségével, Überbacher Hedviggel két gyermeket neveltek fel, Józsefet és Hedviget; utóbbi már szerb férjet választott magának (Jovan Brandie). József fiuk (1851-1910) is kétszer nősült (második felesége 1 Iinz Anna volt), de csak az első, Stoy Emesztinával kötött házasságából születtek gyermekek; sorrendben Willi, Arthur, Gizella, Ferenc, József. Az egyik családi fényképen Gizellát láthatjuk férjével, Fuchs Jánossal (három gyermekük közül kettő még él). Bennünket azonban elsősorban György érdekel, ő volt ugyanis Városi Rózsa dédapja. (1. kép) Az. 1840. szeptember 17-én elsőszülöttként született fiút Georgius Emericus Brandstetter

15 néven anyakönyvezték Mitrovica (Sremska Mitrovica)

16 városában a róm. katolikus St. Demeter plébánián, a Boszniai és Syrmiai egyházmegyében, Horvátországban, az akkori szlavóniai határőrvidéken. Születési helyül Martinéi

17 van megjelölve, amely a gazdag kereskedőváros, Mitrovica filiáléja. Keresztszülő: Emerico Wimmer, Mitroviec, obequitator.

18 Szintén anyakönyvi kivonat igazolja, hogy 1862-ben házasságra lépett a 19 éves pancsovai Antonia Mühsamerrel, Franciscus Mühsamer és Amália Lunz leányával Fehértemplomon.

19 Ezen az okiraton Brand14 Obequitator, custos salis; sókerülő, sóör; másik jelentése: obequitator sylvanum/custos sylvanum; erdőkerülő. BARTAL A. 1901. 447. p. - Mivel iratainkban csak az ,obequitator' megjelölés áll, a ,sóőr" valószínűsíthető inkább, amit megerősít Mitrovica határváros-jellege is. 15 Születési anyakönyv alapján. A későbbi anyakönyvekben (a családi feljegyzésekben úgyszintén) Brandstätter, Brandstädter írásmódok is előfordulnak, mi mindenütt az okmányokon szereplő változatot szerepeltetjük. 16 Sremska Mitrovica régi nevéből: Sirmium - Alsó Pannónia központja - származik a Szerémség elnevezés. Lakossági megoszlása: 6,6% magyar, 18,1% német, 1,1% szlovák, 2,5% rután, 30,3% horvát, 37,8% szerb, 3,4% egyéb lakossal (1910). Felekezetek: 52,2% róm. kat., 5% görögkatolikus, 1,3% evangélikus, 38,7% görögkeleti. Magyarország Közigazgatási Atlasza 1914, a továbbiakban: MKA 2000. 79. p. 17 Szentmárton = Martinéi. Ma Szerbia, Vajdaság. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Szerem vármegye mitrovicai járásának egy kis települése a Szávától északra, Mitrovicától ENy-ra. 4369 lakosa közül akkor 156 volt magyar, 44 horvát, a többség (4119 fő) szerb, így a görögkeleti vallás dominált (4126) a 165 római katolikus (továbbiakban róm. kat.) és a 43 görög katolikus mellett. MKA 2000. 182. p. 18 A latin nyelvű, kézírásos keresztelési kivonat 1903. márc. 17-i keltezésű, hitelesítő hely Mitrovica. 19 A másolat 1922. jan. 22-én készült (nagy valószínűséggel repatriáláshoz szükséges iratként Antonia Mühsamer születési anyakönyvi kivonatával együtt, talán Brandstätter Marianna, a lányuk, vagy maga Antónia részére), latin nyelvű kéziratként, Fehértemplomon (Bela Crkva). l. kép Brandstetter György portréja, 1900 körül. (Fotó: Batka Sándor, Kecskemét)