Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

tct diorámában is megformáltak, s mindezt a leendő múzeum számára, A katonák (talán depressziós ellenszerként is) fúrtak-faragtak a „ráérő időben": a Monte San Michèle köveiből például kis emléktárgyakat csiszolgatlak, amelyek úgy néztek ki, mintha márványból lettek volna, és ezekből is a feketék voltak a legértékesebbek - amint a parancsnok emlékezett. Teimészetesen egy-egy példány ezekből is került a házi múzeumba. Az ezredben, vagy esak időlegesen az ezredhez beosztva, több jegyzett művész (a szobrász Sidló Ferenc a festő Márton Ferenc, Mérő István és Udvari Géza) is eltöltött hosszabbrövidebb időt. Mérő folyamatosan festegette a harctereket: Wolhyniában, a Piave völgyében, Görznél, a Monte San Gabriele-n. 0 festette meg az ezredmúzeum részére Lukachieh Géza tábornok, a 20. honvéd hadosztály parancsnoka portréját. Sidló is „bedolgozott" az ezredmúzeumnak. Megmintázta a 4-es honvédek emlékplakettjét, Habsburg József királyi herceget, Borojevich Szvetozár tábornokot az Isonzó sereg vezérét, természetesen Károly királyt, továbbá, már kifejezetten az ezredmúzeum részére, az ezred néhány tisztjét és katonáját. Sidló elkészítette az ezred Nagyváradra tervezett ezred emlékművének makettjét és egy olyan plakettet, amely a német - magyar fegyverbarátságot szimbolizálta. Mások, mint Jámbor Lajos hadnagy, Walleshausen Zsigmond és Lestyán Béla zászlós (rajztanár), inkább mint „képi krónikások" jeleskedtek. Lestyán például a Károly csapatkeresztekhez készített emléklapot. Volt az. ezrednek egy „aranykönyve", amelyet a sokoldalú Jámbor hadnagy (eredeti hivatása tanító) vezetett, s amelyben, mintegy naplószerűen feljegyezték az ezred összes harci tettét. A másik „krónikás" Gonda Hugó volt, aki kartotékolt a az. ezred minden katonáját, személyi adatokkal, a kitüntetéseikkel, hősi halálukkal. De Jámbor szerkesztette az ezred tábori újságját is („A Négyes Honvédek Háborús Lapja").

51 Mint minden csapattestben, itt is szolgált hivatalos (egyben hivatásos) fényképész, egy Dajkovics nevű nagyváradi fényképész személyében, de mellette mások is ténykedtek fotósként, mint például Thury Sándor arany vitézségi érmes tartalékos hadnagy, akit az olasz frontról küldtek vissza Galíciába fényképezni, mert elvesztek az ott készített 1914-15-ös felvételek. Az ezred egyik érdekes frontemléke a San Michele-i kőből kifaragott relief, amelyet a 9. kassai honvédezred egyik odavezényelt zászlóalja részére készíttetett Kratoehvil. A relief aztán Kassára, az ezred étkezdéje falára kertilt.

52 A kő, mint a harcok színtere, mint ihlető forrás máskor is szerepet kapott az emlékcztelésben. Kőbe vésette az ezredes a harcok helyszínén, a Monte San Michele-n az ezred harci hősiességét is egy emlékoszlopon, de még Nagyváradra is küldettek haza követ, amelyre a Sidló tervezte szobrot állították volna majd.

53 Az ezred múzeuma megőrizte az „agyagemberek egyemxiháját". Természetesen ez. is hősiesség, a kitartás egyik szimbóluma volt az ezredben. A katonák egy csoportja 1916 51 LUKÁCS J. 1942. 84. p. 1 A frontújságokról legújabban TÓTH O. 2000. 89-119 pp. Jámbor harctéri naplói és feljegyzései a Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag gyűjteményében találhatók. A nagyváradi 4. Népfelkelő gyalogezrednek is volt saját frontújságja, az „Isonzó menti Tárogató". Ez a lap színvonalával a frontújságok fölé magasodott. Olyan szerzők is megtisztelték írásaikkal a lapot, mint Ady, Hevesi Sándor, Gárdonyi Géza és mások. 52 A tiszti étkezdék, mint a tiszti közösségi életfonna katonai helyszínei, szimbólum őrző helyek is voltak. Itt őrizték vitrinben elzárva a frontra indulók ún. „eskü ereklyéit'' is végig a háború alatt. Amikor a megszűntek a csapattestek és muzeáliáikat átadták a Hadtörténelmi Múzeumnak, az adományozó a „Tiszti Étkezde" lett, mint jogfolytonos utód. így került be a múzeumba a húszas évek elején például az egykori 6. honvéd huszárezred (a II. világháború alatt elkallódott) serlege, és az. ezred pótszázadának „Eskü ereklyéje" (1914. szeptember 8), egy ezüst lovas szobor. 53 Mint fentebb is utaltunk a történések helyszínére, a véráztatta föld, kő szimbólumra ez még évtized múlva is élő gyakorlat. A budapesti I. honvéd gyalogezred Fővám térre tervezett szobrához a Doberdóról hozattak követ talapzatnak. A szobortalapzat kápolnaszerűen kiépített belsejében az Olasz Frontharcos Szövetség ajándékaként a Monte San Miehele-i hősi emlékmű kicsinyített mását is elhelyezték. A szobor felállításáról és sorsáról: LIBER E. ... A szobor sorsáról, POTÓ .1. 2003. 77-78. pp