Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról
típust Mindkettőben alapgondolat egyfajta hierarchizálás az emlékművön (az emlékezésen) belül, közösségi és az egyéni gyász (emlékezés) összefonása, úgy, hogy az uralkodó elem természetesen a közösségi emlékezés. Vagyis a középponti motívum - obeliszkek, kisebbnagyobb, szabadon álló oszlopok, útszéli keresztek, térdeplők, kutak, kertészeti alkotások formájában - mindig közösségi emlék, amelyet a nagyobb gyászoló (emlékező) közösség emel. Körülötte a kisebb közösségek illetve az egyének emlékművei. 27 A beérkezett pályaművek között a panteon jellegre tipikusak Vágó József illetve Vágó László tervei: József elképzelése szerint a falusi templomokhoz stílusban illeszkedő, zsindelyes, galambdúcra emlékeztető tetővel lefedett, fehérre meszelt oszlopot kell emelni, és erre ráépíteni Isten kardját. Az oszlop körül kopjafák állnak vagy sírkeresztek, ezek adják meg az egyéni tiszteletet az elesetteknek. Másik ilyen tipikus terv Scheiber Miklósé: az emlékmű központi helye egy vármegyénként emelendő hatalmas földhalom, rajta természetesen Isten kardja, amint a földhalomból kinő, körülötte pedig a vámiegye falvai emelnének egy-egy közösségi sírkövet saját halottaiknak. Már ezekben a tervekben is előkerül a föld-motívum (megszentelt föld, véráztatta föld, a szülőföld, ahonnan a hősök vétettek, vagy a csatatér földje, ahol a hősök valódi hősökké lettek), amely aztán a későbbiekben sajátos dimenziót kap a frontkatonák saját (közösségi) kegyeletkultuszával, s amelyet mindenekelőtt a direkt autenticitás határozott meg. (A frontról ereklyeként hazahozott föld, szikla, amelyet majd beépítenek az alakulat hősiességét megörökítő szobor talapzatába, vagy esak egyszerűen mint kultikus tárgyat, ereklyetartóban helyeznek el. 28 ) Scheiber terve 1916-ban egyik korai példája e „föld-kultusz' 1 hátországi variánsainak; ő a halmot, amelyen az. emlékmű áll, az. adott vármegye falvaiból odaszállított földből emelné. Az „áldozóhelyek" hazafias kegyeleti helyek is lennének. Egy erdei tisztáson felállított Isten kardja köré telepített köveken felírva a hőseik neve, mellettük „füstölő edények, melyből szabad lángok lobognak, és tömjénfüst száll az ég félé." Ide zarándokol a község népe évenként bizonyos napokon, díszbe öltözve, meghallgatja a tanító beszédét és a pap imáját, elénekli hazafias dalait, ezzel lerója kegyeletét egy felemelő ünnepség keretében. Az áldozóhely jellegű emlékművek ugyanakkor másfajta autentikusságot is felvetettek. Lennének emlékművek konkrét háborús helyszíneken, például csatahelyen, mint Spiegel frigyes „Hadúr kardja" című (kopár sziklás táj, előterében égbe szökő monumentális Isten kardja) emlékműve, tételesen éppen az 1914-15-ös Káipátok beli orosz betörés helyszínére elképzelve, netán csak az eredetihez hasonló magyarországi helyszíneken, „imitált csatatereken". De van olyan terv is (Györgyi Dénes), amely a síkságon emelne piramis-szerű emlékművet, köré pedig térdeplőt, hogy az arra járók alkalomadtán megállhassanak és elmélkedhessenek. Mindezek előrevetítik a háborús kegyhelyek (csatatér múzeumok, központi katonatemetők, hadifogoly lábon emlékhelyek) majdan a háború után elszaporodó „háborús veterán zarándokhelyeinek" államilag felvállalt kultuszát. Minden ilyen emlék kapcsán az intézményesített és hivatalosan kötelezővé tett igény fogalmazódott meg: ha katonának lenni, adolt esetben hősi halottnak, áldozatnak lenni „állampolgári kötelesség", akkor a hősi halottnak, az. áldozatnak ugyanúgy állampolgári joga az 27 Spiegel értelmezésében a nagyobb közösség például a vármegye, övé a középponti emlék, körülötte a falvak emlékei. Községi emlékművek esetén: a nagyobb közösség a falu, övé a középponti mű (Isten kardja templom falán, oszlopon, vagy önállóan), körülötte az elesettek hozzátartozói által emelt keresztek. Egy 4-5 méter magas öntöttsas „Isten kardja" alapáron 200 - 400 koronáért volt kapható. 28 A földkultusz egyik szignifikáns példája a „Limanova serleg". A csata 10. évfordulóján, az egykori résztvevők emléket „gyártottak", majd a következő években a csata decemberi évfordulóján rituális szertartáson emlékeztek meg a „világraszóló magyar katonai vitézségről", a „csata vértanú hőseinek örökemlékű fegyvertettéről". Az „emlék" valójában egy ívelt oldalú háromszögletű tá talapzaton három ágyú lövedék, a két szélső hüvely, a középsőben benne van a robbanófej is. Ebbe helyezte el Habsburg József a csatatérről hazahozott földet. A limanovai csata emlékezete. Honvédelem 1926. december 20. Az „emlék" mai lelőhelye, sorsának alakulása ismeretlen.
