Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról

frissen kapott épületében (ahol ma is van), pedig „giptotékát" rendezeti be, és közönség elé tárta az emlékművek gipszből készítelt kicsinyített példányait.

11 Tünet értékű a Hadimúzeumi Egyesület 1927. évi beszámolójának az a részlete, amely ennek a küldetésnek a geneziséről szólt. Horváth Károly ügyvezető alelnök arról számolt be, hogy az. „elgondolásában is nagyszerű terv ...a m. kir. Honvédség nagynevű parancsnoka, bulcsi vitéz Janky Kocsárd lovassági tábornok úr őnagyméltósága" elképzelése, amely „a katonai dicsőség eme templomában kívánja összegyűjteni mindazon hősi emlékek kicsinyített másolatait, amelyek Csonka - Magyarország áldozatkész közönsége fiainak a maradék haza területén emelt". Nagyszerű, - így Horváth -, hogy megvalósul a „Múzeum eme hősi csarnokában ...őnagyméltósága gyönyörű gondolata, a megmaradt nemzedék eme kegyeleti jeleinek összegyűjtse."

12 Ehhez ehelyütt a következőket tehetjük hozzá: a múzeum gyűjteményi és kiállítási felülvizsgálata, amelyre a fentebbi jegyzetben utaltunk, ezt „az. elgondolásában is nagyszerű tervet", szakmai indokok alapján kiiktatta. Az 1937-ben megnyitott kiállításban, legalábbis a kiállításvezetőbe felvett anyagok között nem is szerepel belőlük egyetlen egy sem az eredeti elgondolások szerint. Az alább következő rész az intézményesült emlékezet (hatalmi emlékezés és emlékeztetés) jegyében a magyarországi első világháboiús múzeumok és emlékművek táján kalandozik. Az a bő két évtized, amely időkeretét adja ennek a „kalandozásnak", mai képzetünkben már történelemmé vált: a háborús és a háborút követő, „emlékező" évek történelmévé. Nórát megidézve úgy is mondhatjuk: az emlékezetből történelem lett, amely magában foglalja a valós történéseket és a történések megannyi interpretációját. Vagy ha még tovább játszunk a szavakkal, az alább következőkre konkretizálva: írásunk a magyarországi első világháborús emlékezet történetét kísérli meg rekonstruálni az „emlékezés helyeinek", a háborús monumentumoknak és a múzeumoknak felelevenítésével. A háború emlék(műv)ei Szögelésre kitett szobrok - a háború (múlandó) emlékei 1915. március 6-án, Bécsben a Schwarzenberg téren leleplezték Joseph Müllner professzor „Wehrmann im Eisen" nevezetű hársfaszobrát, amely ekkor a magyar szóhasználatban a vashonvéd nevet kapta. A kezében rövid kardot tartó, lezárt sisakú lovag-szobor szorosan kapcsolódott a már több mint hat hónapja zajló világháborúhoz. Egyrészt jelképeznie kellett a Monarchia katonáinak hősiességét, másrészt a beleverendő „jótékonysági" szögeken keresztül az otthon maradt lakosság háborús áldozatkészségét. - írja Szabó Dániel.

13 Az aktussal megszületett a háború egyik különleges mementójának első számú Habsburg birodalmi példánya. Ezt a bécsi „vashonvédet" csakhamar követték magyarországi társai is: 1915. május 23-án Pozsonyban, augusztus l-jén Nagyszebenben, augusztus 18-án Kolozsvárott, szeptember 8-án Szegeden, szeptember 12-én Székesfehérvárott avattak szobrot.

14 Ugyanit A későbbiekben ez a fajta - felsőbb katonai elvárásokhoz igazodó háborús kegyeleti tevékenység a Múzeum szakmai munkájában olyannyira előtérbe került, hogy a 30-as évek elején a Gömbös Gyula honvédelmi miniszter által kezdeményezett, Hóman Kiint és I. Tóth Zoltán által elvégzett felügyeleti vizsgálat éppen ennek a múzeumi munkát hátráltató voltára kellett felhívja a figyelmet. Erről részletesen lásd: PONGÓ .1. 1971. 35-43. pp. 12 Hadimúzeumi Lapok, 1927. augusztus. 7. p. (Beszámoló a közgyűlésről.) A rákövetkező év áprilisában így próbál hatni az érintettekre a múzeum: a művészek és az egyes települések küldjék be a múzeum illetékes osztályának az emlékmüvek kicsinyített mintáját, illetve másolatát vagy fényképét, mert „ezzel az ország központjában állítanak hőseiknek maradandó emléket"', uo. 1928. április. 11. p. 13 SZABÓ D. 1994. 59. p. 14 Az ország áldozatkészség szobrairól máig nincs történeti összesítés, és helytörténeti szempontból is esetlegesek a feldolgozások. Figyelem felhívó és úttörő jelentőségű GERGELY A. 1988. A dolgozatba magam is csak a Szabó Dániel által kiemelteket vettem be.