Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia Tatabánya, 2004. szeptember 1-3

hangsúlyozta a köztévé, a rádió felelősségét abban, hogy a máig élő problémákat nem sikerült „kibeszélni", tisztázni. Ságvári György (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest) ugyanennek a történelmi időszaknak a tárgyiasult emlékezetéről, a Hadimúzeum létrejöttéről és működéséről, a bekerült tárgyi kultúráról adott átfogó elemzést. Baják László (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) az előadásokat követő hozzászólásában elfogadva a Monarchia felbomlásának Romsics Ignác által felvázolt három okát, negyedikként magát a háborút nevezte meg, amely annyira meggyengítette Magyarország belső staiktúráit, hogy ez is a végső széteséshez vezetett. A belső nemzetiségi probléma túlhangsúlyozásával viszont nem értett egyet. Az előadásokat követő korreferátumok gazdagították, sokrétűbbé tették a korszak elemzését, hangsúlyosabbá tették az emlékezés fontosságát. Keppel Csilla (Smidt Múzeum, Szombathely) az. első világháborús orvostörténeti emlékeket emelte ki a híres magángyűjtő, majd múzeumalapító Dr. Smidt Lajos hagyatékából. Pető Ernő és Kourim Gizella személyén keresztül mutatott be országos különlegességeket a múzeum anyagából. Pallos Lajos (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) a Nemzeti Múzeum jelvény gyűjteményének gyönyörű ritkaságait mutatta be, képekkel illusztrálva. A kitüntető jelvények a fronton a bajtársi szellemet, a hátországban pedig a hazafias érzéseket, a szövetségesi összetartozást voltak hivatottak erősíteni. Érdekesek a magángyűjtemények darabjai, amelyek történetükkel együtt öröklődtek tovább. Spóner Péter (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) a miskolci 10-es honvéd gyalogezred létrejöttéről, emléktárgyainak már 1916-ban megkezdett gyűjtéséről, sikeres vándor-, majd állandó kiállításának létrejöttéről, a Herman Ottó Múzeumba kerüléséről és későbbi kálváriájáról tartott színes áttekintést. Kuriózumként mutatta be Keresztesi Elemér hadifogságáról és hazatéréséről szóló három naplóját, amely társadalomtörténeti szempontból is igen érdekes. Szabó István (Damjanich Múzeum, Szolnok) az 1960-70-es években fellendülő történeti-muzeológiai élet egyik érdekes sajátosságaként jellemezte, hogy a fő kutatási terület az akkori politikai irányultságnak megfelelően elsősorban a munkásmozgalom volt, dc ennek során rengeteg más anyag is előkerült. Az internacionalista kutatás pl. lehetővé tette az első világháború dokumentumainak gyűjtését is. így kerültek a múzeum gyűjteményébe a szolnoki hadbavonulás, majd a hadifogság, az orosz lágerek keserveiről szóló visszaemlékezések. Különlegességei a gyűjteménynek a szolnoki művésztelep besorozott fiataljainak dokumentumértékű rajzai, portréi. Hihetetlenül gazdag a Zádor István hadirajzoló hagyatékából múzeumba került anyag is. Forró Katalin (Tragor Ignác Múzeum, Vác) már a bábom utáni emlékezés, a váci első világháborús emlékmű 1933 októberi avatását vizsgálta igen szemléletesen a korabeli sajtó tükrében. Az előzményekhez tartozott a helyszín kiválasztása, a hat évig tartó adománygyűjtés, a hősi halottak nevének összeírása. Az avató ünnep megrendezése profi szervezésre vall, annál szomorúbb a szobor további sorsa. 1951-ben ugyanis szétbontották, az oroszlános mellékalakot egy kisebb térne szállították, a főalak pedig - a korszellemre jellemzően - egy MEH átvevőhelyen végezte be sorsát. Sin Edit (Ferenczy Múzeum, Szentendre) egy kisváros - Szentendre - mindennapjait tekintette át a sajtó és a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tükrében, az 1914-1918 közötti időben. A harcba hívó szózatot, a kezdeti lelkesedést korán felváltották a rekvirál ásókról, a fogyó élelmiszerekről, a családok fájdalmáról szóló híradások, a fronton elesettekről érkező jelentések.