Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

apai ágon készül, anyai ágon el is készült egy családfa (ezt be is mutatjuk), amelynek megőrzését presztízskérdésnek tekintették nemzedékeken át a családtagok. A családi emlékezet fenntartásának igényét igazolja mindkét ágon az az őreim is, amellyel családjuk történetének feldolgozását fogadták. Sajnos egyre több a családban a lezárt életút, egyre több ág hal ki vagy látszik kihalni, s a meglévők között sincs élő kapcsolat, így igazából már nincs, aki összefogná a szerteágazó, mára már szétszóródott, egyre lazább szálakkal összekapcsolódó famíliát. Éppen ez, a személyi, családi kontinuitás ívének megtörése teszi „kibeszélhetővé'" a múltat: ezáltal válnak végleg múlttá az események, s értékelődik fel a személyes narraiíva. Egy családtörténet visszatekintő elbeszélése valójában az identitás igazolása, célja az egyén rés/érői a megtalált, a kutató részéről a meghatározható önazonosság narratív és tárgyi eszközök segítségével való kifejezése: az identitás újraalkotása. A család Városi Rózsa, gyémántdiplomás gyógyszerész, a hagyaték tulajdonosa 84 évesen 2004. január 4-én hunyt el Budapesten.

9 Hátrahagyott ingóságait a VII. Thököly út 10. számú házban lévő lakása őrizte meg, ahova még szüleivel költözött be 1939-ben. Családja gyakorlatilag állandóan mozgásban volt (munkamigráció, 1. 1. sz. melléklel), de az ő megszületésétől (1920. febr. 9.) kezdve a Thököly úti lakásba kerülésükig vándorlásuk kényszerűvé, politikai indíttatásúvá vált: a trianoni döntés lakhelyüket, szülővárosát, Temesvárt elszakította az anyaországtól. Ahhoz, hogy megérthessük, miért döntöttek szinte azonnal a repatriálás mellett, s hogyan kötöttek ki és állapodtak meg Budapesten, egészen messzire, 1788-ig kell visszamennünk az időben. Eredettörténet 1788: ekkor született Brandstetter Antal, anyai ágon Városi Rózsa szépapja, valahol a Délvidéken. Római katolikusnak keresztelték, mint minden utódját a minden ágon színkatolikus családban. O a legrégebbi „ős", akiről már van adatunk.

10 Ezen adat forrása a már említett családfa

11 (2. sz. melléklet), amelyet az egyik Brandstetter-leszármazott, Ferenc készített, Városi Rózsa nagy anyjának legfiatalabb testvére (róla még ejtünk szót). Brandstetter Antalnak és 1797-es születésű feleségének, Dajaszász Jozefának

12 volt a fia az a Brandstetter József (1816-1878), aki már szerepe] az általam készített leszármazási táblázaton is (3. sz. melléklet). József a birtokunkban lévő anyakönyvi adatok

13 szerint obe9 Gyászjelentése alapján. Temetése 2004. január 30-án volt az Új Köztemetőben (X. Kozma u. 8-10.), engesztelő szentmiseáklozatot lelkéért a Domokos-rendi templom oratóriumában (XIV. Thököly út 58.) mutattak be aznap délután. 10 A vidéki települések anyakönyvei általában a 18. századtól teszik lehetővé a családok leszármazásának nyomon követését. ŐRSI .1. 2003. 9. p." 11 A családfa 1928-ban készült el, növényi ornamenssel kereteit, színezett szerkezete szokványos: sokágú iá, és hagyományos: férfi vonalon követi a rokonokat, azaz a feleség házasságkötésével beolvad a férj családjába. ÖRSI .1. 2003. 1 1. p. Összeállítója, az adatok felkutatója Brandstetter Ferenc volt (aki ekkor 45 éves, foglalkozását tekintve katonatiszt), megrajzolója Dietz Vilma, a feleség. Sajnos semmi információnk nincs arra nézve, honnan szerezte meg - főleg a korai - adatokat. A keretezett családfát 1944-ig őrizte az időközben megözvegyült Dietz Vilma, majd az ő nyugatra távozásakor Kudla Erzsébet vitte azt magukhoz az elhagyott lakásbók jelenleg Brandstetter Ferenc Irén nevű nővérének unokájánál, Németh Györgyi adatközlőmnél van (nappalija falán függ, hangsúlyos helyen), aki ezt kérte a Városi hagyatékból örökségként. 12 Róluk semmi közelebbit nem tudunk, azt sem, volt-e több gyermekük. 13 Fiuk, Gcorgius Emericus Brandstetter keresztelési kivonatán (1840). ill. ugyanezen fiuk Antonia Mühsamerrel kötött házassági levelének kivonatán (1862. keltezésű) szerepel.