Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Kaján Imre: Árvíz az operett színpadon 1950-ben
társaságtól, hogy a knlákfiú és két társa, a deklasszált tiszt be nem szolgáltatott fegyverével elindult, hogy „még mielőtt feljön a Hold", Deák Rókus földje mellett átvágja a gátat. Ekkor „Ütött az. órám" szöveggel elrohan, hogy megakadályozza a gaztettet. (Ne csigázzuk az olvasó türelmét: bár rálőnek és megsebesül, sikerrel jár; a gát megmenekül, a gazembereket pedig elfogják...) Közben azért a hadsereg és a pártáiapszeivezetek a védelmet is szervezik, annál is inkább, mert az árvízveszély egyre nő: a tisztiiskolás távmondatot olvas a parancsnokságról, majd a gyors és szakszerű intézkedés sem marad el: „ - Bajtársak! Újtelepnél a duzzasztógátat áttörte a jég. Fél óra múlva ide érhet az. áradat. Lehet, hogy nem állja a töltést, ahol baj támad, ott kell teremnünk. (...) Az első raj kétórás váltással fegyveres járőrt ad az egész töltés hosszába. A 2. raj megoszlik a ladikokban, az első részleg készen áll a lakosság mentésére, a másik a jégrobbantásra. A 3. és 4. raj ott terem, ahol baj támad. Irányítja a lakosságot a védelemben. Telefonos: Mályva közli, hogy a kanyarban feltorlódott a jég. A víz két perc alatt fél métert nőtt. A parancsnokság utasítása: riadó az egész szakaszon." Az áradó folyó mellett, a töltés lábánál már csak nagyon komoly dolgokról lehet szó: „ - Párttitkár: Aztán minket is értesítsenek. A nagy kanyarig a mi pártszervezetünk tartja a partot, onnan délre a szövetkezeté. Versenyben vagyunk, ki emel magasabb töltést." (...) - István (a védekező katonákhoz): „Ez a haza, látjátok... a mi drága hazánk, (megindultan) Van hazánk, van mit megvédenünk... Azt védjük most is ezen a töltésen... Eire gondoljatok, ha bárhol át akar tömi a szennyes áradat...és ha úgy látszik majd, hogy veszedelem elébe állni: elébe állunk, és ha azt bömböli: pusztulás? - mi azt mondjuk: nem. és minél inkább bömböli: annál keményebben mondjuk, hogy nem és nem, egy tapodtat sem... Még életünk árán sem! Igaz-e?" (Ezek után a csodálatos szavak után mi más is hangozhatnék fel, mint a „Dal a munkáról"...?) Amikor a katonák által védett szakaszhoz érkezik a jég, megakad és csónakkal a jégtorlaszhoz férkőzve (!) azt fel kell robbantani, játszódik a „szocialista operett" legépítőbb jelenete: „Önkéntes jelentkezőket kérünk. Ki vállalkozik? - szól a politikai tiszt szava (innen idézzük a rendezői utasítást): „István, Balog, Iludák ebben a pillanatban előteremnek. Ok a Párt (ez a szó kis p-ről kézzel kijavítva géppel írt példányon!). A többiek szempillantással később tódulnak utánuk, szinte érezni, hogy ők húzták maguk után valamenynyit.)" Amikor sikerrel felrobbantják a jégtorlaszt, a helyi párttitkár elismerően mondja: „ezzel jól megugrottak a versenyben!". A sikeres árvédekezés után a faluba villany kerül és a szerelmesek is egymáséi lesznek. (2-7. képek) Az „Aranycsillag , ' rendezését Apáthy Imre, 8 a Fővárosi Operettszínház főren8 Apáthy Imre (1909-1960), színész és rendező, a Fővárosi Operettszínház főrendezője. 2. kép A „fejlődőképes " öreg harangozó a falu párttitkárának lelkesítő szavait hallgatja a villanyvilágításról (A Magyar Foto felvétele)
