Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

lék a felvonulást a Petőfi szoborhoz. Mondták, hogy menjek velük, így együtt vonultunk a szoborhoz. Valaki kiállt a szobor talapzatára és a Talpra magvait kezdte el szavalni. Nem volt mikrofonja, alig hallatszott az amúgy sem erős hangja a nagy tömegben, amikor egyszer esak előrefurakodott a tömegből Sinkovics Imre színész, akinek viszont nagyon szép, erős orgánuma volt, felállt a talapzatra - levette nyakkendőjét, az inggallérját Petőfi módra kihajtotta -és elszavalta „A kutyák dalát", majd „A farkasok dalát". A két vers gyönyörűen kontrázott egymásra. Emlékszem, együtt vonultunk a tömeggel a Piarista közön át, a Kígyó utcán ki a Kossuth Lajos utcára. Mulatságos jelenet volt, amint a Lenin Intézetiek Lenin táblákat felemelve jöttek mögöttünk! Mentünk tovább az Aston a felé, ahol egy vívóterem ablakában láttam az első zászlót, aminek a közepéből kivágták a kommunista címeit. Aztán mentünk tovább a Károly körúton, a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Szt. István körúton és a Margit hídon át a Bem szoborhoz. Ott hallgattuk meg Veres Péter szónoklatát, az írószövetség nyilatkozatát, de akkor már kezdett sötétedni. Ott is lezajlott egy kedves jelenet, mégpedig az történt, hogy a régi Pál fi y laktanya ablakaiból - ami akkor már rendőrségi laktanya volt, most pedig az MDF székháza -, nézelődtek a rendőriskolások és egy nagy papírra felrajzolták a Kossuth címert, de fordítva csinálták, szemből nézve a kereszt a bal, a sávok pedig a jobb oldalra kerültek. Felkiabáltunk nekik, hogy: „Nem jó! Nem jó! Fordítva

1 Fordítva!" Mire megcsinálták helyesen. Azután elindultunk egyre többen hazafelé, én végig lefelé a Duna parton, de sokan még visszamentek a Lánchídon át a Parlament elé és követelték Nagy Imre visszatételét a miniszterelnöki posztra. Késő este értem haza. a feleségem kérdezte, hogy hol jártam, mondtam a felvonuláson és kiderült, hogy ő is kivonult tüntetni, a gyerekek meg otthon maradtak egyedül, bár már nagyobbacskák voltak: a fiam tizenkét, a lányom pedig tízéves. Október 24-én este bemondta a Rádió, hogy ég a Nemzeti Múzeum.

62 fűre megbeszéltem a kollégámmal, Dajbukát üerővel - ő kezelte a rotaprintünket -telefonon, hogy menjünk oda másnap reggel. A Szabadság hídon át gyalog érkeztünk a Kálvin térre és már ott láttuk, hogy füstölög az épület Múzeum utcai oldala Ugyanakkor láttuk, hogy orosz tankok állnak a múzeum mellett, nem tudtuk, hogy miként juthatunk be. A ruszki tankok fel is döntöttek a Kazinczy szobrot, mert nekimentek a talapzatának. Odamentünk azért az orosz őrhöz, volt mellette tolmács is, aki elmondta, hogy a kapun nem eresztenek be, mert csak egy-egy személy tartózkodhat a múzeumban, aki az intézményt képviseli. Ott voltak a tűzoltók is. de nem tudtak rendesen oltani, mert elvágták a slagokat az oroszok, megakadályozva a további oltást. A második emeleten, illetve a harmadikon volt a Természettudományi Múzeum raktára és könyvtára, ami leégett. Itt, dossziékba tárolva állt minden teniiészettudományi vonatkozású sajtó különnyomata a legrégebbi időktől kezdve. Jánossy Dénes paleontológus szakember, a könyvtár vezetője napokkal később az itt összehányt, égett szélű dossziékat rendezgette, szortírozta, ugyanis a könyvek, meg a bekötött folyóiratok is mind leégtek, de csak a széleik, mert a könyv - mint tudjuk - nehezen ég a vastagsága miatt, kis túlzással mondhatjuk, hogy a legjobb oltóeszköz, mert nem ad levegőt. Először csak parázsszerűen izzott az egész, mert a levegő nélküli tűz nem igen égett, csak amikor kinyitották az ajtót, akkor lángolt fel. Amit lehetett kidobáltak az ablakon, utána az udvaron szedték össze a könyvtár megmentett berendezését. A tűz a Rádió ostroma közben keletkezhetett, belövésektől. Bizonyíték étre az is, hogy a régészeti könyvtár könyvszekrényei be voltak törve és a könyveken lövésnyomokat találtunk. Volt rendőrségi nyomozás is ez ügyben a forradalom után, ami megállapította, hogy innen is lőtték a Rádiót - „a fasiszták egy akciócsoportja" -, ezért viszonozták a tüzet a Rádióból. Az épületbe tényleg 62 BAJÁK L. 2002. 55-65. pp.