Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

a miniszter, amikor a terem jóformán üres volt. Izgatottan válluk az érkezőket, mert félő volt, hog)' az ugyanez időre hirdetett indiai sajtófogadás elszippantja az érdeklődőket, annál is inkább, mert ott legutóbb is kilószámra mérték a kaviárt. Mindezek ellenére...egyre nagyobb számban jöttek a vendégek: angolok, kanadaiak, kínaiak és nem utolsó sorban csehek. Utóbbiak közül Janota professzor igen kellemetlen kérdéseket tett fel, de Gyöngyösi visszadöfései valóban jól sikerültek..."6 „Augusztus 18. Vacsoránál a hangulat kissé nyomott volt. mert a delegátusok éppen arról beszélgettek az. asztalnál, hogy a magyarok ügye mindenütt a legnagyobb részvétlenséget kelti, sehova meg nem hívnak, Magyarország helyzetét eldöntöttnek ítélik és olyan fagyos közöny veszi körül a magyar békedelegációt, amilyenre nem számítottak. Még a jól sikerültnek elkönyvelt sajtófogadásnak sem volt semmi visszhangja... "

57 „Szent István napján ... a delegáció nagy része Gyöngyösi vezetésével a közeli SaintPhilippe-de-Roule templomba ment, ahol egy magvar pap esendes misét celebrált. A hangulat szomorkás volt, ... gondolataim mindig oda központosultak, hogy vajon méltók-e az. itt jelenlevők arra, hogy egy egész nemzet eljövendő sorsát itt Párizsban eldöntsék, vagy legalábbis a már eldöntött sorson változásokért hadakozzanak'/ Hrkölesileg és szellemileg képesek-e delegátusaink ilyen szerepre'? Ami Gyöngyösit illeti, nézetem szerint egy korrekt gondolkodású, jó idegzetű, józan ítélőképességű, de a nagy politikai életben járatlan, kissé békéscsabai látókörrel rendelkező államférfi, aki nagyon is jól ismert saját hiányosságait. Virágh Zoli mesélte, hogy amikor plénum előtti expozéjára várakozva együtt üldögéltek a Palais-de-Luxembourg egyik kis szalonjában, az elgondolkodott Gyöngyösi megszólalt: „Hogy kertilök ide és miért én, aki két évvel ezelőtt senki sem voltam és egy csabai pincében éltem reménytelenül?'" Olyan emberi volt ez a kérdés, de egyúttal sajnálatot keltő."

58 (10. kép) A közel negyven napos párizsi tartózkodásunk alatt egy elszámolási hiba következtében olyan óriási napidíjat kaptunk -, amit szinte nem tudtunk elkölteni. Homonnay Laci, aki a békedelegáció pénzügyeit intézte és aki osztálytársam voll a piaristáknál, 1947 elején egy köriratot küldött minden delegátusnak, amiben valami átszámítási hibára hivatkozva közölte, hogy túlfizettek minket, úgyhogy küldjük vissza a különbözetet. Erre írtam neki egy levelet, hogy ha Gyöngyösi János, Gerő Ernő meg a többi 10. kép Gyöngyösi János külügyminiszter köszönőlevele. 1947. (Fotó: Kardos Judit) 56 Uo. 26. p. 57 Uo. 30 p. 58 Uo. 30-31. pp.