Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

sának egyik szombatján Balatonalmádi lelett nagy füstöt láttunk, az oroszok felgyújtották maguk előtt az avart, ezt megelőzően pedig a németek robbantották fel a környékbeli hajókat. Minket szerencsésen kikerültek a harcoló alakulatok, csak a hadtáp-szekerek jöttek az utánpótlással, mikor hallom, hogy az egyik kocsis románul beszél. Kiderült, hogy besorozott besszarábiai románként vetődött el a Dunántúlig. 1 láziőrséget szerveztünk, a fiatal lányokat, asszonyokat elrejtettük és készenlétben álltak az oroszul tudók. Az oroszok megérkezése előtt mi már áthordtuk magunkhoz a honvédtiszti üdülő rengeteg értékes könyvét és berendezési tárgyait. Akkor tanultuk meg, hogy mit jelent a „zabrálás". Amit csak lehetett próbáltunk megmenteni és felhasználni, például a németek által otthagyott használhatatlan Adler autóból kiszedtük a piros bőr kárpitot, amiből Iladrovies Laci remek cipőket készített. A fiam első cipője is ilyen bőrből készült. Az oroszok a híres szívszanatóriumot berendezték tiszti kórháznak. Megparancsolták, hogy gyűjtsük össze az összes zongorát a környékről és szállítsuk át azokat a kórházba, a sebesült tisztek szórakoztatására. Legalább tíz zongorát cipeltünk át a környező villákból. Az oroszoknál bevett szokás volt, hogy az. elfoglalt területeket átfésülték, technikai eszközök után kutatva. A megtalált írógépeket, fényképezőgépeket, rádiókat, gépkocsikat elkobozták, vagy ha nagyon sok volt belőlük, akkor megsemmisítették. Amikor az Esterházy-szállodában lévő irodahelyiségeinkbe, fotólaboratóriumunkba és a nyomdánkba bejutottak, a térképkészítés eszközeit és a térképeket vandál módon összefröcskölték ragasztóval meg tintával. Szerencsére a dokumentációkhoz nem nyúltak, az nem volt fontos számukra. A könyvtárból se vittek el semmit, ugye ..Kultúra nyet!", így a Rónai-féle atlasz, akkor készülő példányai nagyrészt megmenekültek.

45 A Brázay-villába beköltözött egy fiatal, jóképű szovjet tábornok, akihez áprilistól rendszeresen mi jártunk gyomlálni, krumplit ültetni stb. Velünk együtt kertészkedett Batthyány Gyula festő is, aki unokája volt a nagy Andrássy Gyulának. 0 a bábom előtti évtizedek kedvelt portréfestője volt, egészen modem stílusban, kékes-lilás tónusokban festett. Fantasztikusan tarka öltözetben járt: narancssárga sapka, kék sál, meg hasonlók, bár lehet, hogy csak azért., mert az oroszok kifosztották a ruhatárát. Ü mesélte el, hogy a tábornok portréfestést rendelt tőle. A tábornok kiültette díszegvenruhájában a esieskását, így csak a végén kellett ráfesteni a tábornok fejét a kész képre. A városparancsnok egyszer összehívatta az „előkelőségeket" és az intézet képviselőit a községházára. En és Hadrovics Laci lettünk delegálva, bár Rónai úgy írta meg a könyvében, mintha ő is ott lett volna.

46 A városparancsnok azzal kezdte, hogy hozzá bárki jöhet, ha panasza van. Erre fölállt a református lelkész és elmondta, hogy ő sok szépet olvasott az oroszokról, ismeri Tolsztoj és Dosztojevszkij műveit, tisztában van azzal, hogy a háború az háború, de arra nem volt felkészülve, hogy tizennyolc éves lányát megbecstelenítik. Ez ellen tiltakozik. - Ilyen nem fordulhatott elő, ilyen nincs az én parancsnokságom alatt!" -mondta erre a városparancsnok. I lát persze, őt esak a szabad rablás után nevezték ki, amikor az ellenőrizhetetlen frontkatonák már áthaladtak. Ezt gyorsan elsimította - gondoltuk, ennek hiába panaszkodunk, úgy sem tesz semmit. Egyszer csak azt kérdezte: - „Van-e a faluban vagy a környéken kommunista?" Nagy néma csönd volt a felelet. - „Szociáldemokrata van-e?" Egy pártember se jelentkezett, semmilyen pártból. Ez szinte felfoghatatlan volt az orosznak, mivel nem tudta, hogy nálunk a pártoknak igen kicsi tagságuk volt. Pláne falun, ott legfeljebb csak egy-két kisgazda akadt. 45 Az öt éven ál készülő atlasz. 1945 március közepén lett kész, néhány nappal az oroszok bejövetele előtt. A tíz ország statisztikáit és térképeit tartalmazó műből ekkor esak egy-két példány készült el. I..: RÓNAI A. 1993. 232. p.; RÓNAI A. (szerk.) 1993. 12. p. 46 RÓNAI A. 1993. 240-241. pp.