Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

szer kiszálltam az egyik helységbe, ahol az egyik összeíró azt mondja nekem: „Aki a magyar földön él és magyar kenyeret eszik, az magyar és nem román!" Erre azt válaszoltam: „Nekem Teleki Pál személy szerint megmondta - ami nem volt igaz, de ebben a helyzetben jól jött a füllentés -, hogy te olyan megyébe mész összeírni, ahol nagyon sok a magyar nevű, de román nemzetiségű ember. Sok Bocskai, meg Teleki név szerepel ezen a vidéken, de ez csak annyit jelent, hogy az illető román őse jobbágya volt annak a grófnak, és rajta ragadt a neve, tehát nekünk fontos, hogy tudjuk, mennyi román nemzetiségű él ebben a megyében." A kérdőíven volt rovat a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás feltüntetésére, tehát hármas definíciót vezettek be, ekkor elsőként Magyarországon és ezek kitöltése után az illetőnek hitelesítenie kellett aláírásával, ha nem tudott írni-olvasni, akkor felolvasták neki az általa bediktált szöveget és három kereszttel szignálta azt. Akkor ugyanis még a Szilágyságban nagy volt az analfabetizmus a románok között.

32 Ennek ellenére valamivel jobb volt a helyzet, mint Kárpátalján. A népszámlálás lefolyásáról 1941 februárjának végén jelentést írtunk: „Az anyanyelv, nemzetiség bevallása körül általában súlyosabb természetű befolyásolást vagy egyéni akciót nem tapasztaltunk. A Bogdánházán történt eset - melyre a számlálás első napján az ott időző Rónai professzor úrék hívták fel a figyelmünket - másutt ilyen formában nem ismétlődött meg, itt ugyanis az egyik számlálóbiztos a román anyanyelvűeket minden kérdezés nélkül önkényesen magyar nemzetiségűnek vette. A megismételt számlálással a súlyos hibát helyesbítették a való helyzetnek megfelelően. Hasonló eset történt Alsókékesnyárlón. Itt azonban maga a nép követelte, hogy román anyanyelvűek magyar nemzetiségűeknek írassanak össze. Kivizsgáltuk, hogy semmiféle nyomás ezirányban nem történt. Buzgalmukban még a gimnazista számlálóbiztost is ott akarták fogni, hogy tanítójuk legyen, mert mindenáron meg szeretnének tanulni magyarul."

33 Zilahon feltűnt, hogy nincsenek zsidók, pedig közel van Máramaros, meg Kárpátalja, ahol sok zsidó él. Megtudtam, hogy a városban szombaton tartják a hetivásárt, tehát ott a zsidó nem telepedett meg, mert ők szombaton nem dolgozhatnak. Bezzeg Szilágysomlyón! Az a konkurens város, a gazdasági központ, valamivel gazdagabb is mint Zilah, még kávéháza is volt, aminek az ajtajára kiírták: „Ide kalappal belépni nem lehet!" Aha! - gondoltam, - ortodox zsidó nem vette esak úgy le a kalapját! Ezek azért írták ki, hogy zsidó ne menjen be! Akkor már megvoltak a zsidótörvények, de a népszámlálásnál a jiddis anyanyelvet és a zsidó nemzetiséget is be lehetett vallani. A zsidó értelmiség legnagyobb része magyar nemzetiségűnek, de jiddis any any elvűnek vallotta magát, sőt volt, aki teljesen magyarnak, mint pl. a nagyváradi zsidók. A jugoszláv-kérdés 1941 februárjától már érezhető volt, hogy Jugoszlávia kerül sorra. Persze én pesszimista voltam minden visszacsatolási kérdésben, nem tartottam ezt olyan nagyon tartósnak, láttam, hogy e területeket a Hitler és Mussolmi-1'éle politika juttatta vissza nekünk, feltein, hogy ezek a visszájára is fordulhatnak. Ez a gyanú mindig berniem élt, de valószínűleg - és ez a fontosabb - Teleki Pál is így gondolhatta. 1941 február vége felé történt - az előző év december közepén kötötték meg a magyarjugoszláv örökbarátsági szerződést -, hogy Rónai megbízott a Jugoszláviától visszajöhető területek számbavételével, különös tekintettel a Muraközre és a Mura-vidékre. Az Adriaitenger felé történő magyar vasúti közlekedés megkönnyítése érdekében az utóbbi teriiletek32 1910-ben Szilágy vármegye 6 éven felüli népességének esak 45,1%-a tudott írni és olvasni. L.: Révai Lexikon 1925. 17. 603. p. 33 JAKABFFY 1— KHRFSZTES V. Jelentés az 1941. évi népszámlálás lefolyásáról. Kézirat. 2. p