Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Blaskovichok emlékezete. (Körmöczi Katalin)

Blaskovichok emlékezete Szerk. Gócsáné Móró Csilla Tápiószele, 2003. 364 p. Körmöczi Katalin Blaskovichok emlékezete címmel 2003-ban a Blaskovich Múzeum Baráti Köre emlékkötetet jelentetett meg a múzeum alapításának 50. évfordulója alkalmából. A tanulmánykötet szerkesztője, az előszó írója a múzeumvezető, Gócsáné Móró Csilla. Az ajánló sorok R. Várkonyi Ágnes tollából erednek. „A tanulmányok komoly szaktudományi eredményekkel szolgálnak a művészettörténet, a történettudomány, az iparművészet történet, hadtörténet, s nem utolsó sorban a társadalomtörténet számára. így együtt, közös kötetben pedig a Múzeum lényegéből következő interdiszciplináris műhelyt testesít meg." - állapítja meg az ajánlás. A múzeum alapítás évfordulóján rendezett kiállítás megnyitóján elhangzott beszédet is amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója Gcdai István mondott el megörökíti az emlékkötet. A tanulmányok gerincét G. Móró Csilla munkája, a családtörténeti elemzés képezi. S itt óhatatlanul említést kell tennünk a tíz évvel korábban megjelent Blaskovich emlékkönyvről, amelynek alapkutatásait hivatott kibővíteni, elmélyíteni, pontosítani, vagy éppen korrigálni az új kutatások alapján a 2003-ben megjelent kötet. 1993-ban a Blaskovich emlékkönyvben Móró Csilla: A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig c. munkájának témája családtörténet. A család gazdasági felemelkedését és eszközeit, a családi, házassági kapcsolatokat, a társadalmi szerep vállalás változásait vizsgálta, s a művelődés és kultúrtörténeti aspektusok, összefüggések, az életvitel módosulása is érdeklődésének középpontjában állt. Ez utóbbinak legérzékenyebb változója, - legjobb mércéje a lakáskultúra módosulása. Ennek forrásai az inventárumok, hagyatéki leltárak és az ezekben szereplő fennmaradt azonosítható műtárgyak. Ezen források mindegyike, az összefüggő két forráscsoport, fennmaradt Tápiószclcn a Blaskovich család anyagában. így egy köznemesi családtörténet írott és tárgyi forrásai állnak rendelkezésre, ez a Blaskovich Múzeum egyik nagy értéke, ennek alapján kikiálthatnánk a téma országos múzeumának. A másik, a speciális többletérték a család által létrehozott mügyüjtemény, amely az intézmény falai között megőrződött. A 2003-ban megjelent Blaskovichok emlékezete c. kötet tanulmányai mindkét érték forrásaiból merítenek. A kötet váza a családtörténet, G. Móró Csilla munkája: „Egy magyar köznemesi család lakóviszonyai, életkörülményei a 18. sz. közepétől a 20. sz. közepéig. " A szerző levéltári forrásokkal bővíti a família történetet a Szolnok Megyei Levéltár és a Pest Megyei Levéltár anyagából. Kijelölt konkrét térmájára összpontosít, inventáriumokat ismertet és elemez generációnként a 18. század 30-as, 40-es és 90-es éveiből és a 19. század 50-es éveinek elejéről. A mű társadalmi csoporton belül és társadalmi csoportok között összehasonlításokat tesz, párhuzamokat keres, hőseit elhelyezi a magyar köz- és politikatörténet szövetében. A szerző történészi és muzeológusi vénával írott és tárgyi forrást egyaránt számba vesz, és azok alapján rekonstruál. Fennmaradt Blaskovich Sámuel 1736-os inventáriuma magyar nyelven. Felesége, Grassalkovich Judit inventáriuma 1748-ban bekövetkezett halálakor készült, szintén magyar nyelven. A hagyatéki leltár tárgyszerű ismertetés a birtokról, a lakó- és gazdasági épületekről, azok családba kerülésének módjáról, topográfiai helyéről, s a kijelölt örökösökről, akik a