Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: A Gresham-palota lakáscsempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteményében

Az épület vágfalvi Quittner Zsigmond (1857-1918) műépítész

40 tervei alapján készült. A Vállalkozók Lapja 1903. nov. 25-i száma arról tájékoztat, hogy Quittner mellett olyan kiváló építészek nyújtották be pályázatukat, mint Meinig Artúr, Wellisch Alfréd, a Kármán-Ullmann Tervezőiroda és nagy valószínűséggel Hauszmann Alajos is.

41 A Londonban kiírt tervpályázatot ottani építészekből álló zsűri bírálta el és döntött Quittner mellett

42 - ahogy ismereteink mutatják - nem érdemtelenül: ő volt a korszerű és reprezentáns magyar építészet egyik megfonnálója. Nyilvánvaló tehát, hogy az ő neve „vitte el" a tervezést,

43 ugyanakkor a terveket nem kizárólag ő készítette el. A főhomlokzat és egyéb kisebb részek összehangolt dckorativitása, ezek megkomponálása az ekkor Quittner irodájában dolgozó fiatal Vágó-fivérek

44 munkája. A Gresham-et szokás úgy is számontartani, mint Quittner és a Vágó-fivérek tervezte épületet. Vágóék valószínűleg 1904 márciusában léptek be a tervezésbe, s a tervmódosítások ismeretében 1906-ig dolgozhattak azon.

45 Ezalatt hajtották végre arculatformáló változtatásaikat, amelyek oly jellemzően szecesszióssá tették a homlokzatot. Pontosnak és helytállónak tarthatjuk Bor Ferenc meghatározását: Vágóék társtervezöi voltak a quitmeri - egyébként kiváló szerkezetű és beosztású épületet eredményező - tervezésnek. Ezt bizonyítja a Gresham-palota „társnélkülisége".

46 Az eredeti Quittner-féle változat „barokkos attikáját, az erősen modulált timpanont... könnyedebb jobban komponált"

47 szecessziós variáció váltja fel. A két Vágó magyaros-keleties jellegűvé telte az épületet a lcchneri keleti és magyar hagyományelem-ötvözet szellemében

48 40 Quittner a müncheni iskola kiképzettjeként a historizmus képviselője/alkalmazója - a historikus építészet egyik legjelentősebb alakja - volt. 1880 óta alkotott Budapesten. A Gresham tervezése időszakában már közismert, köztiszteletben álló, számtalan tisztséget viselő, aktív építész, virilista (VÖRÖS K. 1979. 123., 131. pp.). Mint a Fővárosi Közmunkatanács és az Országos Középítési Tanács tagja részt vesz az. ország középítkezéseinek irányításában (MÁNYAI CS.-SZELKE L. 2003. 34. p.). Az idősebb építészgeneráció tagjaként tervezte meg a Gresham-palotát az. új. szecessziós stílusban, rendkívül igényesen, tökéletesen teljesítve a feladat elválásait, a legmodernebb technikát és épületszerkezeti elemeket alkalmazva. Az épület-dekorációnál a korszak legkiválóbb mestereit és művészeit kérte fel közreműködőként. Az alvállalkozókat is pályáztatták. A színvonalat és minőséget a felügyelő bizottság az egész építés alatt folyamatosan ellenőrizte. Adalékok... 1988. II. 279. p.; MÁNYAI CS.-SZELKE L. 2003. 34.,^43. pp; OSVÁRT.

F 2000/3. 41 BOR F. 1999. 27. p. 42 1899-1903 között Budapesten „a néhány reprezentatív megbízást az idős nagymesterek tervezőirodái nyerték el." SÁRMÁNY-PARSONS I. 1992. 196. p. 43 VARGA V. 1989. 11-12. sz. 83-84. pp. 44 Vágó László (1875-1933) műépítész és öccse. Vágó József (1877-1947) műépítész. A két Vágó annak az új építészgenerációnak volt a tagja, „amely már Budapesten szerezte meg diplomáját az 1890-es évek első felében, tanítómesterei a historizmus nagy építőművészeinek... irodáiban a századforduló éveiben kezdte meg gyakorlati munkásságát." (SÁRMÁNY-PARSONS I. 1992. 196. p.) Mindketten a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmesei voltak, középületek, paloták, áruházak tervezői. 1911-ig együtt dolgoztak, kezdetben Quittnernél, majd önállósodva. Útjaik ezután elváltak, s a tehetségesebbnek tartott József Lechner Ödön csendestársa lett (MÁNYAI CS.-SZELKE L. 2003. 34-35. pp.). Vágó Józsefet a kortárs Nádai Pál „a kissé mámoros magyar szecessziónak gyermekedként (NÁDAI P. 1920. 54. p.), későbbi elemzők a bécsi szecesszió meghonosítójaként jellemzik mint Otto Wagner és Joseph Hoffmann tanítványát (OSVÁRT .1. 2000/3.), s kitérnek arra is, hogy Vágó József későbbi alkotásaiban is a stílusegység eszményét igyekezett megvalósítani (SÁRMÁNY-PARSONS I. 1992. 200. p.). 45 BOR F. 1999. 39-45. pp. - A Vágó-Fivérek stílusára jellemző „dinamikus kontúrú, tört vonalú oromzat" (i. m 39. p.), mely későbbi munkáikon is megjelenik, Quittner I904-es tervén még nem szerepel. Egy 1905-ös, az épülő palota homlokzatáról közölt akvarellen már jól látható. Ez megfelel az 1906. év őszén engedélyeztetett „;iz 1905. készítést jelölő, módosított tervsorozat alapjainak" (i. m 40. p.). „A hivatalos iratokban a két időpont között semmi utalás nincs tervváltozatra, módosításra. A Greshamét másfél évig az. engedélytől eltérően építettek "(i. m. 40. p.) 46 BOR F. 1999. 44. p. 47 BORF. 1999. 39—40. pp. 48 1905 körül „a magát modemnek értelmező" szecessziós pályaterveken újra a historizáló megoldásokra hajló lclnggadást figyelhetjük meg. F.zt a „redukálás stílusa"-ként nevezi meg az újabb szakirodalom (SÁRMÁNY-PARSONS F 1992. 200. p.). Ugyanakkor az egész világot harmonikus egységbe foglalásé is: „Minden művészeti ág egymásra fonódott, hogy egy szobabeisöből, egy épületből, akár egy egész városrészből egyetlen összehangzó müvet hozzon létre." (CSENKEY É. 1992. 21. p.)