Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Medgyesi Konstantin: Jelenkor-kutatás és kisvárosi rendszerváltozás

Például egy asszony azért telefonált, mert a lakótelepükön berúgott a fűtő, és befűtött július közepén. Ezért édesapám „csináljon valamit". De volt, aki koszosnak találta a lépcsőházát, és ezért telefonált." A polgármestert is elérte a rendszerváltozás végzete, az 1994-es önkormányzati választásokon vereséget szenvedett. Érzéseit az interjúban ekképpen foglalta össze: „Nem kellett szomorúságba esnem. Nem buktam meg, csak nem választottak újra. Nem volt ez akkora fájdalom... Nagy áldozatokkal jár ám ez a politika. Bárcsak több időt töltöttem volna az édesanyámmal. Előfordult mondjuk, hogy az akkor 12-13 éves fiam kint a polgármesteri váróban órákat kellett, hogy rám várjon. Nem kezdeném újra, nem vágnék bele, inkább a családommal törődnék többet... Amikor a polgármesterségem után vissza akartam térni orvosként a szakmába, akkor az egyik doktornő, akit egyébként korábban segítettem az előmenetelében, aláírásokat gyűjtött ellenem, hogy ne mehessek vissza az orvosi pályára. Örömömre, szinte senki nem írta alá. Magát a kezdeményezést nekem jeleztek. A kamarához fordultam. A doktornő figyelmeztetéssel megúszta. Azzal védekezett, hogy a makói politikai vezetők bíztatták erre. Polgármesteri munkám alatt azzal támadtak, hogy otthon praktizálok. Megállapításra került, ez nem igaz. Később, a pályára való visszatérésemkor viszont azt kellett bizonygatnom, hogy végeztem polgármesterségem idejében is orvosi munkát. Bizonyítottam, a népjóléti miniszter engedélyével ugyanis az ÁFÉSZ-nél üzemorvosi tevékenységet láttam el. Ezen túl is nehéz volt a visszatérés az eredeti szakmámba. Vannak automatikus mozdulatsorok, mint például a vérnyomásmérés. Amikor kimentem a beteghez, akkor tapasztaltam, hogy ez teljesen kiesett. Újra kellett tanulnom. Folyamatosan arra törekedtem, hogy mindeközben a beteg nehogy észrevegye rajtam a bizonytalanságot. Utána minden rendeződött. Kezdődött egy pontszerzős továbbképzés, én kétszercsen túlteljesítettem az elvárt pontmennyiséget, és jelesre vizsgáztam. A gyógyítás megnyugvást ad. A szabadidőmet pedig nagyrészt a festéssel töltöm. Egész falnyi képeket csináltam, álomszerű víziókat. Ezen a falon alig fért el. Tudja, az öregedés rettenetes dolog. Eddig főként az idősekre figyeltem, de látom, egyre kevesebben vannak közöttünk. A nálam fiatalabbakat alig ismerem. Egyedül marad az ember. Célnak azonban kell lennie. Ez most nekem a művészet. A politika számomra már nem életcél." A rendszerváltozás e lélektani vetületét a hagyományos forrásokból nyilván nem, vagy csak foszlányokban (az esetlegesen elkészülő visszaemlékezések alapján) lehet rekonstruálni, ezért igyekszem c tanulmány által is mindenkit - aki megszólítva érzi magát, arra buzdítani, hogy bátran nyúljon az oral histrory, az elbeszélés-történelem eszközéhez a jelenkor-kutatást és a ma dokumentációját illetően. IRODALOM A. GERGELY András-BECSKEHÁZI Attila-UTASI Ágnes 1996. Kisvárosi elit. Budapest. MEDGYESI Konstantin 2002. Elbeszélés történelem a rendszerváltó korszak Makójáról. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Studia Historica 5. Szeged. 227-243. pp. PETERDI Vera 2003. Helyzetkép a jelenkor kutatásáról egy néprajzi konferenciakötet alapján. Történeti Muzeológíai Szemle 3. 195-205. pp.