Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

Hursán János evangélikus tanító, békéscsabai lakos Csehszlovákiába való utazását is igen éberen figyelték, mivel a helyi „túlzók" közé sorolták.

14 Egy 1941-ben kiadott csendörségi nyilvántartó könyv szerint a Békés és Csanád megyei települések bűnügyi nyilvántartottjai összesen 208-an voltak. Ebből 110 (50,6%) AN, ill. N jelzéssel ellátott, ami azt jelentette, hogy államellenes, nemzetiségi agitátor: 60 (27,7%) K = kommunista, KB = kommunista, büntetendő, 46 (21,7%) M = megbízhatatlan. A nyilvántartottak közül 77 Békéscsabán (37,9%), 48 Tótkomlóson (23,0%), 23 Szarvason (11,0%), 18 Pitvaroson (8,8%), 8-8-fő Mezőberényen, ill. Nagybánhegyesen (3,9-3,9%), 9 Csanádalbertin (4,4%), 4-4 fő Nagylakon, ill. Medgyesegyházán (1,95%-1,95%), l-l fő Csanádpalotán, Ottlakán, Pusztaottlakán, Ambrózfalván, Mezőkovácsházán, Csabacsüdön, Kassán született. A110 nemzetiségi agitátorként nyilvántartott szlovák személyből 77,3% Békés és Csanád vármegyék területén élt. Ez 85 embert jelentett: Békéscsabán 33, Tótkomlóson 34, Pitvaroson 5, Nagybánhegyesen, Csanádalbertin és Medgyesegyházán 3-3, Nagylakon 2, Szarvason és Ottlakán l-l főt tartottak nyilván mint nemzetiségi szempontból „aktív egyént". A 85 nemzetiségi agitátornak tartott személyből foglalkozás szerint 29 volt (34%) szakmunkás-iparos (ezek a következők: kőműves, ács, lakatos, nyomdász, kovács, pék, cipész, fényképész, kereskedő, drogista, méhész, varrónő, csizmadia, villanyszerelő, molnár, mázoló, szabó, gépkocsivezető (18szakma), 21 értelmiségi (24,7%) részletezve (könyvkereskedő, lelkész, orvos, jogász, tisztviselő, egyetemi tanár, hivatalnok, gazdasági gyakornok) 18 (21,1%) földműves, törpebirtokos, gazdálkodó, 6 (7%) napszámos, földmunkás, cseléd; 5 (5,8%) háztartásbeli; 4 (4,7%) munkás; 1 (1%) kisbirtokos, 1 (1%) vállalkozó (fuvaros). Úgy véljük, ezek az adatok kellően rávilágítanak a nemzetiségi mozgalom társadalmi bázisára; iparosok, értelmiségiek és gazdálkodók alkották 80 százalékát, igen csekély arányban munkások, agrárproletárok. Egyben világos képet nyújtanak arról is, hogy általában - ha nem nemzetiségi kérdésről van szó, akkor is - ezek a társadalmi rétegek a legfogekonyabbak a politikai kérdések iránt.

13 Őket a kérdéses időben az illető megyékben találjuk, vagy élénk kapcsolatot tartanak a megye községeiben élő egyes személyekkel. Amit látjuk, a hatóságok a legtöbbet és leginkább a nemzetiségi aktivistákkal, illetve a kommunistákkal foglalkoztak, hiszen ezeket a társadalmi rendre káros hatású, veszélyes személyeknek tartották. A nyilvántartott személyek zömmel nemzetiségi településekről valók, s ott is tevékenykedtek. Ezek a települések mezőgazdasági jellegűek voltak, mégis csupán 20%-ban tartoznak a napszámos és földmunkás, valamint agrárproletár rovatba. Vallásfelckezeti szempontból alig van az evangélikuson kívül néhány római katolikus, ill. egy baptista. Az előzőekben felsoroltak az államrendészeti hatóságok látásmódját, nézőpontját tükrözik. Milyen lehetett a közigazgatási hatóságok, elöljáróságok magatartása? Erre is találhatunk példát Chován Károly, a Csanád megyei Nagybánhegyes nagyközség főjegyzője 1920-ban készült részletező feljegyzésében, melyben kizárólag a kommunista tanok terjedését és az ezektől való hatósági félelem kérdéskörét taglalja. A háromoldalas fogalmazvány - amely a főszolgabírónak szólt - lebilincselő, igen hatásos érvelés amellett, hogy a paraszti, földművelő tömegek nyugtalansága még nem jelent kommunizmust vagy bolsevizmust. „Legrosszabb esetben agrárszocializmus, mégpedig nem is indokolatlan" - ez a fejtegetéseinek végkövetkeztetése. írását kizárólag személyes, bizalmas természetűnek szánja és teljes egészében falusi tapasztalatokon nyugszik. Ezeket olvasva egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy a főjegyző liberális beállítottságú lehetett. Tájékozottságát mutatja alábbi megjegyzése: „...már Marx is rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek agrár ál14 BmL. Békés vármegye főispánjának iratai 802/193 1. 15 Magyar Királyi Belügyminisztérium 1941. Államrendészeti zsebkönyv.