Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Agria XXXIX. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2003. (Balahó Zoltán)

korabeli inventáriumok alapján. A színvonalas forráselemző munka egyszerre fest részletes képet a szőlő- és bortermeléséről híres mezőváros törvényhatóságáról, a hódoltság utáni betelepülések lefolyásáról és a korabeli városszerkezetről, miközben átfogó elemzést nyújt egy birtokos főúr vagyoni helyzetéről és a család életmódjáról. A földesúri joghatóság alatt álló Gyöngyösön örökös ellentét forrása volt a földesurak és a város között az italkimérés jogának birtoklása. Báró Haller Sámuel a kocsmáitatás jogán szerzett pénzéből városi palota építésébe fogott. Az építkezésről és az ott dolgozó mesterekről sok mindent megtudhatunk a szerző kiterjedt levéltári kutatásai révén. Az elkészült épület és kert képi megjelenítéséről sem feledkezik el, korabeli és mai képeslapok, fényképek segítségével bemutatva azt. Az elkészült palota helyiségeinek berendezését egy 1777-ből származó, igen részletes leltárjegyzékből rekonstruálhatjuk, melyet a szerző szöveghűen közlésre is bocsát. Ezenkívül még ismerteti a palotában szolgáló személyzet névsorát és bérezését, valamint Haller Sámuel végrendeletét a lányai közötti vagyonmegosztásról. A számszerű adatok valóságos kincsesbányát jelenthetnek a barokk kori magyar vidéki főúri élet tárgy- és viscletkultúrája kutatóinak. Gyöngyös legújabb kori gazdaságtörténetébe vezet minket Misóczki Lajos és Misóczki Lajosné tanulmánya, akik a Heves Megyei Gazdasági Egyesület történetét tekintették át. A szerzőpáros mindvégig ügyelt arra, hogy az egyesület helyi életét az országos történelmi események fő sodrába helyezve mutassa be. A Széchenyi Istvántól kiinduló - a magyar gazdálkodók tőkehiányát enyhítendő - reformkori Országos Magyar Gazdasági Egyesületből kibontakozó szerveződést később a szabadságharcot követő önkényuralommal szembeni helyi ellenállásként is felfoghatjuk. Az 1858 óta létező szerveződés a helyi nagybirtokosok döntő vezetésével kezdte cl működését (br. Sina Simon pénzmágnás, az egri érsek), fő céljának a korszerű mezőgazdasági termelés propagálását tekintve. A civil szerveződés fontos közösségszervező erőként, jobbító szándékkal: terménykiállítások rendezését, mintakertészet létesítését, új technológiák és fajták népszerűsítését vállalta fel. Az egyesület működését a közgyűlések jegyzőkönyvei révén szinte évről-évre nyomon követhetjük, a rengeteg adat sok idézettel párosul, melyek a helyi sajtótermékekből és visszaemlékezésekből származnak. Jellemző az egyesületi élet aktivitásának mindvégig megfigyelhető hullámzó magatartása, amely főleg a taglétszám alakulásában mérhető le. Kedvező gazdasági és politikai körülmények között a tagság létszáma növekedett és az új ötletekből sem volt hiány (pl. fagyasztott bor előállítása), de válságok (marhavész, filoxéra, az 1917-es gyöngyösi tűzvész, az első világháború ember- és állatállomány-veszteségei az 1944-es ostrom) idején azonnal megcsappant a létszám. Múzeumtörténeti szempontból sem érdektelen tény, hogy az egyesület tekintélyes mennyiségű tárgy- és dokumentum- gyűjteménnyel rendelkezett: 1885-ben 26 köteg iratanyag, 104 db különféle nyomtatvány, 60 fénykép, 680 kötetes könyvtár és 2600 tárgy gazdája volt. Még múzcumalapítási szándék is felmerült, de a székház, majd később a bizonytalan gazdasági körülmények miatt a terv meghiúsult. 1949ben felfüggesztették az egyesület működését, ezt követően a székház berendezései és az óriási gyűjtemény szétszóródtak. Jutott belőlük a városi könyvtárba, a városházába, a mezőgazdasági középiskolába és a Mátra Múzeumba, sok minden viszont megsemmisült, örökre elveszett. Az évkönyv utolsó írásában H. Szilasi Ágota elemzi a Szilvásváradon született Nagy B. István festőművész életmüvét: El Greco hatására festett képek, Zsámbék képek, Arcképcsarnok. A Kádár-korszak kulturális életére jellemző „három T" időszakában alkotó festő, „nyűgnek érezvén az elvárásokhoz való csatlakozás kényszerét", belső Istenkeresését próbálta meg színekben és képekben megörökíteni. A szellemi és lelki útkereséseket igyekeznek érthetőbbé tenni a vele készített interjú részletek, valamint a cikk írójának mély, sokszor elvont gondolatai és alapos clemzökészsége.