Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
VI. Könyv- és folyóiratszemle - Agria XXXIX. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2003. (Balahó Zoltán)
AGRIA XXXIX. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve 2003. Szerk.: Petercsák Tivadar és Veres Gábor. Eger 2003. 515 p. Balahó Zoltán Az évkönyv első két régészeti tanulmánya az Északkelet-Magyarországhoz kapcsolódó újkőkori lelőhelyeket mutatja be. A témával egy, a kötethez adott cd-rom is foglalkozik, amely a „Barlangrajzoktól a diafilmig" című oktatási programot tartalmazza. A látogatóbarát múzeum - napjainkban korparancsként jelentkező - gyakorlatához próbál hasznos és kreatív ötleteket nyújtani pedagógusoknak és gyermekeknek egyaránt, az ős- és újkőkori „képzőművészetekről" és tárgykultúráról. Az egymást követő kisfilmeken gyerekek rajzolnak barlangrajz-szerű állatképeket, agyagedényeket formáznak meg, különféle használati tárgyakat készítenek. A filmeken kívül közérthetően megfogalmazott szócikkek teszik megismerhetővé a kőkorszaki világ alapfogalmait. Az évkönyv következő mintegy öt tanulmánya foglalkozik magával Egerrel a „Felföld kapujá"-val, előbb a püspöki lovagvárral, majd Dobó várával és a halhatatlan emlékű várvédőkkel. Havasi Krisztina tanulmánya arra vállalkozik, hogy a középkori egri székesegyházból származó faragványtöredékeket ismertesse. Az adatközlő jellegű dolgozat az eddig raktárakban felhalmozott kőtöredékeket bőséges jegyzetapparátus, faragványjegyzék, részletes szakirodalom, fényképek és rajzok segítségével tárja a középkori magyar kőszobrászat iránt érdeklődő olvasó clé. A kőtöredékek leírásának olvasása óhatatlanul eszeinbejuttatja a pécsi Dómmúzeum állandó kiállítását, a magyarországi román kori szobrászat legjelentősebb alkotásaival. Ezek a mára csak töredékükben megmaradt kőcmlékek, - legyenek azok a Kárpát-medence bármelyik pontján - még így csonkaságukban is a letűnt középkori magyar világ gazdagságáról, sokszínűségéről és az egykor élt mesterek magabiztos szellemi és tárgyi tudásáról tanúskodnak, mellyel a szakrális építményeket kidolgozták. Váradi Adél egy karikával díszített későközépkori üvegkehely kormeghatározásának a „nyomozásáról" számol be. Míg a poharat megtaláló régész szerint az üveg antik római, addig Váradi szerint a velencei üveget utánzó poharat magyarországi hutában készíthették a 16-17. században. Tanulságos olvasmány a régészeti üveganyagokban fellelhető formai és minőségi hasonlóságok bemutatása, amit a lábjegyzetek sokasága, részletes irodalmi hivatkozások és az üvegpohárról készített rajzok tesznek teljessé. A cikkhez szorosan kapcsolódik Fórizs István és Nagy Géza írása, amely a fent említett üvegpohár műszeres analitikai vizsgálatáról számol be. A mért eredmények alapján szintén ugyanarra a következtetésre jutottak, hogy a pohár a 15. század végén, vagy a 16. században készült, „nem kizárt, hogy Magyarországon, de minden bizonnyal Közép-Európában". A régészeti témájú írásokat Fodor László dolgozata zárja, aki az egri vár kevésbé ismert északi fala egy részének, mint „problematikus terület"-nek a kutatását végezte el. Ezt a részt csak 2002-ben tudták részletesen megvizsgálni, dc az eredmény is igazolta, hogy a falkutatás nem volt hiábavaló. A feltárt falszakasz ugyanis „rendkívül érdekes és rendhagyó szerkezetet hordoz magában." A vizsgálat központját jelentő kora-középkori kiskapu és a mellette lévő pillér, rajta a toronyszerű építménnyel rendhagyó építkezésnek tekinthető az egri vár kutatásában. Csiffáry Gergely munkáját - mind tartalma, mind terjedelme miatt - nyugodtan nevezhetjük a múzeumi évkönyv koronájának. Témája miatt bizton számíthat a szakma és a
