Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Megyeri Anna: A haza bölcse, Zala büszkesége. (Kiállítás a kehidai Deák-kúriában.)

Béres Katalin is közreműködött), melynek helyszínekről, eredeti műalkotásokról és relikviákról Zóka Gyula által készített több száz fotóiból válogathattunk a Zalaegerszegen, Söjtörön és Pusztaszentlászlón megnyílt három kiállításunkhoz. így a kehidai állandó kiállítás már e kutatások eredményeit összegezhette, s készülhetett cl a helyszínhez alkalmazott, letisztult koncepció. A berendezés munkálataira megnyert Pataki Dóra múzeumi gyakorlattal rendelkező kiváló belsőépítész, valamint múzeumunk munkatársai is szívvel-lélekkel dolgoztak a megvalósulás érdekében. Ám a Dcák-év nagy részében még a kivitelezőké volt Kehida. Augusztus végén jártunk ott barátainkkal, a padló hiányzott, az aljzatból és a falakból mindenünnen csövek meredeztek elő. Említettem nekik, hogy Béres Kati október végérc konferenciát tervez itt. No, ti itt párnán fogtok ülni, tábortűz mellett, mondták hitetlenkedve. Közben mégis boldogok voltak, látva az elkészült, míves részleteket, szemlélve a külső homlokzatot, mert már akkor is látszott, hogy valami nagyon szép dolog készül itt. A konferenciát mégis megtarthattuk Deák Ferenc emlékezete címmel. Hamarosan megjelenik a kötet is, mely magába foglalja a zalai Deák-emlékév nyitányának szánt A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig címmel rendezett konferencia előadásait is. A kúria-béli konferenciára a vártnál kevesebben érkeztek, bár többen jelezték, hogy figyelnek ránk, jönnének is, de nagyon elfoglaltak, Zala messze van. Reméljük, hogy a szép vidék, a Deák-kúria és a Deák emlékéhez méltó kiállítás mégis idevonzza majd őket. Kehidához fontos, ismert történelmi esemény fűződik. Itt született meg 1232-ben a nemesi vármegye kialakulásának első dokumentuma: az oklevél, melyben a zalai szerviensek kérésére a király engedélyezte, hogy saját peres ügyeikben maguk ítélkezzenek. Majd a 19. században ismét országszerte ismertté vált Kehida, a Deák-család, különösen Deák Ferenc révén, aki e ház falai között élte mindennapjait majd fél évszázadon át, 1808 és 1854 között, (l.kép) /. kép A felújított kehidai kúria. (Fotó: Zóka Gyula) A kis dombra települt épület helyén a középkorban a Háshágyi-család nemesi kúriája állott, melyet a török veszély miatt az 1540-50-es években erődítménnyé alakították át, majd 1558-ban egy támadás következtében elpusztult. A török kiűzése után Kehida a Fíertclendyek tulajdonába került. Az 1740-es években a családfő a falut és templomot is újjáépíttette, az egykori végvár helyén „residentionális házot" emeltetett magának. Az L alaprajzú,