Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
III. Új szerzemények - Zombori István: II. világháborús hadikórház- és hadifogoly-emlékek
II. világháborús hadikórház- és hadifogoly-emlékek Zotnhori István Értékes gyűjteménycgyüttessel gyarapodott a Móra Ferenc Múzeum Történeti Gyűjteménye 2003 őszén. Egy szegedi nyugalmazott főgyógyszerész asszony személyes hagyatékából ajándékozta az alábbiakban ismertetett tárgyakat: Dr. Ladányi Jánosné a II. világháború alatti „honleányi" lelkesedéstől vezérelve elvégezte az Önkéntes Vöröskeresztes Ápolónői tanfolyamot. Ennek elvégzése után jelezte, ha szükség van rá, ily módon szerzett képesitésc révén szívesen vállal egészségügyi szolgálatot. 1944. októberében hívták be az 540. számú hadikórházhoz, amely Kecskemétről akkor települt Budapestre. Ezt követően, a front mozgását követve költözött a kórház a Dunántúlra, majd Ausztrián át Németországba. A fokozatos áttelepülés két kórházvonat segítségével történt. Az eredeti parancs szerint a kórházat Ingolstadt/Bajba irányították. Azonban csak az első vonat jutott el Ingolstadtba, a második vonat - ezen volt az adományozó is édesanyjával - azt a parancsot kapta, hogy a Landshutban létesített gyűjtőtáborban álljanak meg. Ugyanis ez egy „beteggyűjtő-állomás" volt több száz magyar sebesülttel, egyetlen német orvos és néhány német nővér felügyelete alatt. Landshut, 1944. november-1945. január. Az itteni táborban a rengeteg sebesültet barakkokban helyezték el, az adományozó előbb egy barakk (kb. 30 fő) ellátását kapta feladatul, később az ambulancián tevékenykedett kötöző nővérként. A gyűjtőállomáson nagyon sok dolga akadt a frissen érkezett magyar tábori kórháznak, ugyanis ide futottak be a frontról a sebesülteket szállító vonatok. Az egy-két heti utazás után nagyon rossz állapotba került vagy haldokló beteget próbáltak a lehető legjobban ellátni. Nagyon sok volt a fagyott végtagokkal, égési sérüléssel, elfcrtőzött sebekkel érkező sebesült katona. A rendkívül nehéz egészségügyi ellátást a téli időszakban áldatlan körülmények között végezték. Ezt a tevékenységet 1945 januárjáig végezték, amikor a hadikórház itteni része csatlakozott az Ingolstadtban lévő anyakórházhoz. Ingolstadt, 1945-1946. március 31. Ingolstadtban az előzőekhez hasonlóan végezték munkájukat egészen 1945. április végéig, ameddig folyamatosan kapták a sebesülteket. A két különböző épületben elhelyezett kórházban nehéz és áldozatkész munkát végzett az egészségügyi személyzet. Rengeteg volt az operáció és sok a halálozás a fertőzések miatt. Kevés volt a gyógyszer és nem volt kötszer. A személyzet feladata közé tartozott a betegek fertőtlenítése és a fertőző betegek elkülönítése. Mindezt állandó bombázások közepette. Az adományozó előbb egy belgyógyászati osztályon dolgozott, majd a rokkant századhoz került. Elmondásából kiderül, hogy az általuk kezelt, többségükben magyar katonák közül sokan haltak meg, akiket az ingolstadti temetőben külön magyar katonai parcellában helyeztek örök nyugalomra. Ez az ajándékba kapott fényképen látható is, amelyen színes kavicsokból, kövekből kirakott díszes ábra is látható, rajta a magyar címer, továbbá egy magyar német felirat: Ungarische Helden - Magyar hősi halottak 1944-1945. Adományozónk megjegyezte, hogy néhány évvel ezelőtt fel akarta keresni az ingolstadti temetőben a magyar katonák sírhelyét, de nem találta. A temető gondnokságon közölték vele, hogy 25 év elteltével az ingolstadti hatóságok értesítették a magyar államot, hogy vegyék át a magyar katonai temető gondozását. A pártállami időszak akkori kormányának válasza elutasító volt, ezt követően ezt a temetörészt felszámolták. Az itt eltemetett katonák földi maradványait Münchenbe vitték, ahol egy közös sírban nyugszanak valamennyien.