Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
III. Új szerzemények - Bathó Edit: Dr. Bathó Kálmán királyi közjegyző ezüst evőeszközkészlete
összeírásban pedig Bató János a gyalogosok között szerepel. 5 Az 1715-ös cs 1720-as összeírásban ugyanakkor már Bató Gergely nevét találjuk. Az egykorú források tanúsága szerint, 1724-ben Bathó Gergely is sokat könyörgött a bíráknak adójának mérséklése végett, akit emiatt megbotoztak, majd kétszer is bebörtönöztek, s ott tartották mind addig, amíg az adóját kölcsönpénzből ki nem fizette. 7 Az 1745-ös redemptiókor már két Bathó családot is találunk a földváltók között: Bató Imrét és Bató Jánost. 8 A Bathók mindig is tősgyökeres jászoknak tartották magukat, jóllehet Kele József azt írja róluk, hogy azon letelepedett nemesek közé tartoztak, akik szívesen elhagyták nemesi előjogaikat a Jászkunságban élvezett szabadságért. 9 A Bathó családok az évszázadok folyamán egyre terebélyesedtek, s belőlük ágazott ki a már említett Bathó Kálmán családja is. Bathó Kálmán nagyapja, Bathó István redemptus kisbirtokos volt, de a halál korán elszólította. Özvegye, Csordás Katalin egyedül nevelte három gyermekét, és taníttatta fiát, Jánost. Bathó János 1846. április 24-én született Jászberényben. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Budán folytatta. Ügyvéd lett és Jászberényben nyitott irodát. Rá jellemző ügybuzgalommal intézte a rászorulók ügyes-bajos dolgait és szeretettel nevelte a nála tanuló jogászokat. 1894-ben királyi közjegyző lett. A 19. század végén építtette a főtéren ma is meglévő emeletes házát, az ún. Bathó-palotát, amely ma a Városháza II. számú épülete. 1873-ban Jászberény rendezett tanácsú város lett, s ekkor másodjegyzőnek, majd néhány év múlva városi képviselőnek és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsága tagjának választották. Kezdettől fogva gróf Apponyi Albert lelkes híve volt, s helyi elnöke a róla elnevezett pártnak. Látogatásai alkalmával többször volt a Bathó-ház vendége Apponyi és felesége. Bathó János nagyon sokat tett Jászberény fejlődéséért. Ö alapította a város különböző kerületeiben a vallási és kulturális művelődést segítő katolikus olvasóköröket, s egy ideig igazgatója volt az Úri Kaszinónak is. Ő vetette fel először a jászberényi tanítóképző intézet megalapításának gondolatát, s ő volt a szülőatyja a Jászok Egyesületének. Felesége, Streitmann Mária szerény, művelt egyéniség és korának köztiszteletben álló nagyasszonya volt. Megalapította a Jászberényi Keresztény Missió Egyesületet, amelynek elnöki tisztét is betöltötte. Működésük alatt számos keresztény szellemű, szociális és karitatív feladatot valósítottak meg. 10 Bathó Jánosnak és Streitmann Máriának öt gyermeke született. A lányukat ugyan korán eltemették, de négy fiúk szép pályát futott be. A legidősebb, Károly ügyvéd lett, János a Legfelsőbb Állami Számvevőszék elnökhelyettese, Lajos pedig festőművész és építészmérnök. 11 Ö tervezte Jászberényben az adóhivatalt, a jelenlegi rendőrséget. 12 A negyedik fiú pedig Kálmán, aki apja hivatását folytatva, közjegyző lett. 33 éves korában feleségül vette egy elszegényedett földbirtokos szépségéről híres lányát, Papp Irént. FIázasságukból két gyermek született: Kálmán és Márta. Dr. Bathó Kálmán családjával együtt édesapja főtéren álló palotájában lakott, s annak halála után tovább vitte elárvult hivatalát is. 1931-ben az egész család Budafokra költözött, ahol megvásárolták Zuba likőrgyáros kastélyát, s ettől kezdve ez lett az otthonuk. A családi békének azonban hamar vége lett, s a szülők elváltak. Az apa, két gyermekével, a 12 éves Kálmánnal és a 7 éves Mártával a kastélyban maradt, míg felesége elköltözött. Bathó Kálmán fia szintén az ügyvédi pályát választotta. Lánya, Márta pedig 5 BLÉNESSYJ. 1943. 253. p. 6 A Jászság 1715-ös és 1720-as összeírásai. Jász Múzeum Történeti Dokumentációs Tára. (Továbbiakban JMTDT). 7 KISS .1. 1979. 175. p. 8 Föld váltsági jegyzőkönyv 1745. évről. JMTDT. 9 KELE J. 1903. 415. p. 10 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 36-39. pp. 11 NEDECZKY 1. 1992. 86. p. 12 Streitmann András szíves szóbeli közlése, 2004.