Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

III. Új szerzemények - Pallos Lajos: Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban - 2003

Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban - 2003 Pallos Lajos A Nemzeti Múzeum a 2003-as esztendőben is számos értékes műtárggyal gyarapodott annak ellenére, hogy anyagi lehetőségei évről évre korlátozottabbak. A gyarapodás legszámottevőbb forrásait, - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a vásárlások, az ajándékok, valamint a munkatársak régészeti ásatásainak leletanyagai képezték. Az alábbiakban a történeti muzeológiai gyűjtemények jelentősebb szerzeményeit tekintjük át, amelyeknek döntő többsége vétel útján került az intézménybe. Éppen ezért érdemes néhány szót ejteni az anyagi nehézségekről, amelyek alapvetően befolyásolták a gyarapodást. A 90-es évek második felétől érzékelhetően folyamatosan beszűkülnek a vásárlási lehetőségek. Ez időtől az egyes főosztályok nem kapnak külön saját vásárlási keretet, így minden egyes műtárgy vétel a főigazgatóságon keresztül bonyolódik az egységes múzeumi keretből. Ezzel az eljárással lényegesen csökkentek azok a vásárlások, amelyek révén kisebb jelentőségű, vagy a műtárgypiacon gyorsan átfolyó muzeális anyagok gyarapíthatták volna az egyes gyűjteményeket. Másfelől az intézmény egyre jobban támaszkodik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának céltámogatásaira és a Nemzeti Kulturális Alaptól pályázat útján elnyerhető összegekre. Ezekkel a forrásokkal elsősorban a kiemelkedő és nagy összegű műtárgyak közül vásárlunk. A pénzügyi nehézségek tehát egy fokozottabb szelekcióra kényszerítik a múzeumot, aminek az eredményeként a műtárgypiac kínálatából a legjelentősebb és drágább műtárgyak közül szerzünk meg néhányat, míg az olcsóbb, de múzeumi szempontból szintén jelentős anyagok közül a korábbinál jóval kevesebb kerül a múzeumba. Az intézmény struktúrája átalakult az elmúlt évben. A Régészeti és a Középkori Főosztály feladatát a Régészeti Tár, az Újkori és a Legújabb kori Főosztályét pedig a Történeti Tár vette át. A két nagyméretű tár mellett a Történelmi Képcsarnok, a Fényképtár és az Éremtár megmaradt korábbi szervezetében. Az új szerzeményeket táranként ismertetjük. A Régészeti Tár gyarapodásának bemutatása nem feladata a tanulmánynak, ezért csak a teljesség kedvéért a legjelentősebb anyagokat említjük meg. A múzeum tervásatásai közül folytatódott a Kup-Egyes újkökori lelőhely feltárása, amely számos tudományos jelentőségű tárgyat, tárgyegyüttest szolgáltatott. Emellett vásárlás révén olyan kiemelkedő darabok gazdagították a tárat, mint egy rézbalta a Kr. e. 4. évezredből, egy bronzkard a Kr. e. 2. évezred végéről, valamint egy bronzedény a Kr. c. 10. századból. Mindemellett egy páratlan értékű ajándék, egy öskőkori pattintott kőeszközökből álló kollekció is gazdagította a tárat Péntek Attila nagylelkűségéből. A Történelmi Képcsarnok az elmúlt évekhez hasonlóan kisszámú anyaggal gyarapodott, amelynek majd minden darabja különleges értékkel rendelkezik. A legkiemelkedőbb szerzemény Berény Róbert olajképe Tildy Zoltánról. A Képcsarnok egyedülálló portrégalériát őriz a kiemelkedő magyar politikusokról, történelmi személyiségekről. Ezt a kollekciót gyarapította Berény kvalitásos festménye, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán elnyert összeggel sikerült megvásárolni. Az alkotó személye miatt vásárolta meg a múzeum azokat a természetet ábrázoló rajzokat, amelyeket Eötvös Loránd készített fiatalkorában. A műtárgypiac folyamatosan áramló történeti metszetkínálatából 2003-ban több eleddig hiányzó darabot vásárolt meg a Képcsarnok, amelyek többségükben kiemelkedő történelmi személyt ábrázolnak, mint II. Ferdinánd, II. Rákóczi Ferenc, vagy Hadik András. (1. kép) A legérdekesebb közülük Simon Thomassin II. Rákóczi Ferencet ábrázoló rézmetszete 1713-ból, amely a neves svéd éremművész, Dániel Warou érme után készült. A met-