Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bathó Edit: 130 éves a Jász Múzeum

pruszlikok. nyárikák, ujjas lajblik, kecelek, hímzett ködmönök, rókaprémes mente), valamint a gazdagon hímzett férfi subák, de igen jelentősek a változatos formájú, finom kelméjü, szép hímzésű fehérneműk is (ágyhuzatok, terítők, pendelyek, ágykabátok, babaholmik stb.). A ruhák tárolására való alkalmatosságok közül említést érdemelnek a festett, tulipános ládák, sublótok, faragott fennállók és sifonyok. A bútorgyűjtemény legszebb együttese a Jankó János által gyűjtött, a 19. század derekáról, Jászapátiból származó festett szobabútor, amely 1896-ban szerepelt a millenniumi országos néprajzi kiállításon. A kismesterségek közül pedig különösen a szűcsök, csizmadiák és a kovácsok eszközanyaga számottevő. A helytörténeti gyűjtemény törzsanyagát a régi polgári élet használati tárgyai és az egykori Jász-Kun Kerület tárgyi emlékei képezik. (5-6. kép) Közülük különösen figyelemre méltók a történelmi zászlók, egyenruhák, dr. Bathó Kálmán királyi közjegyző evőeszköz készlete, a Muhoray család úti evőkészlete, Sóty Zoltán mülakatos mester míves alkotásai, valamint a jászkunok 1799-ben készült, egyedülálló zárszerkezettel bíró, kovácsoltvas, ún. privilegiális ládá'ya. Igen jelentősek a jászsági művészek (Déiyné Széppataki Róza színésznő, Palotásy János, Bcleznay Antal, Tamay Alajos, Riszner József dalköltők, Székely Mihály operaénekes) hagyatéka is. 5. kép Gróf Apponyi Albert ezüst kupája 1939-ből 6. kép A jászberényi szabócéh céhbehívó táblája (Fotó: Baráth Károly) 1769-ből. (Fotó: Baráth Károly) A helytörténeti gyűjteményben kiemelt helyet foglal el az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéje, a legendás Lehel kürtje más néven Jászkürt. A 10-11. századból származó, gazdagon faragott, elefántcsont kürthöz fűződik egyik legszebb hősi mondánk, a Lehel monda. A kürt minden korban a jászok összetartozását szimbolizálta. Az egykori jász kapitányok gyakran viselték hatalmi jelvényként, de jeles ünnepeken ebből ittak egymás