Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
I. Tanulmányok - Örsi Julianna: Családi ereklyék tárlata a Nagykunságon (Családtörténeti kiállítás a Finta Múzeumban)
ezer nevet is tartalmaznak. A családkutatók az anyakönyvi adatok mellett felhasználják a bibliába történt bejegyzéseket, a családban megmaradt iratokat, széles körű levelezést folytatnak egy-egy távolba került rokoni ág kiderítésére. A munkát tulajdonképpen az adatgyűjtő élete végéig folytatja. A nyugdíjasok hobbijának is nevezhető családfa-kutatók tulajdonképpen hasznos munkát végeznek, több szempontból. Feltárnak olyan családközcli adatokat, személyeket, eseményeket, amelyen keresztül jobban megérthető a magyar történelem. A fiatal nemzedék előtt így a saját őseik állhatnak példaképként. A családkutatók távol került embereket hoznak össze, ápolják a rokoni kapcsolatokat. Ez az elmagányosodó emberek esetében különösen hasznos. Van, amikor csak a saját család számára folynak az adatgyűjtések, készülnek feljegyzések. Most az évezred fordulóján is jó néhány ilyen kutatásról szereztünk tudomást. A családi körben terjesztett anyag mellett egyre népszerűbbé váltak az utóbbi időben a családi találkozók, amely akár 50-100 rokon is elutazik a szülőföldjére, hogy összetalálkozzon, megismerkedjen a távolabbi rokonaival. A helytörténeti pályázatok mellett készülnek szakdolgozatok és doktori értekezés is a témából. A túrkevei Finta Múzeum először 1997-ben rendezett egy családtörténeti tanácskozást és kiállítást. 2001-ben pedig összeállítottunk egy projektet, amely tudományos módszerekkel vizsgálja a vérségi kapcsolatok működését. Kutatásunk eredményeként létrejön egy digitális adatbázis, amely a nagykunsági családokra vonatkozó anyagokat tartalmazza (demográfiai adatok, írásos dokumentumok, fotók, visszaemlékezések). A kutatást Örsi Julianna projektvezető irányításával egy tudományos kutatókból, egyetemistákból álló kutatógárda végzi. Az összegyűjtött anyagból 2003 őszén egy könyv és egy kiállítás készült. A kiállítás margójára Kiállításunk nagyrészt a Finta Múzeumban folyó kutatásra épült, de bemutattunk olyan nemzetségtáblákat is, amelyeket kutatók családtörténeti munkái alapján állítottunk össze. Az évgyűrűkből építkező családfát az. 1960-as években élt karcagi Kun László idős parasztembernél fedeztük fel, amelyet azóta is az ábrázolás egyik legtökéletesebb módjának tekintünk. Később menye átmásolta, majd további adatokkal bővítette azt. A kiállításban szereplő családfák grafikai munkáit Makai Andrea és Tóth László középiskolai tanulók, a túrkevei Korda Vince Művészeti Iskola növendékei készítették. Ezen túl olyan családfákat, nemzetségtáblákat is megismerhettek a tárlaton, amelyek több évtizeddel ezelőtt készültek, készítőik utódaikra hagyományozták. Ugyancsak családi gyűjteményekből állítottuk ki a színes nemesi címereket, a régi iratokat, fényképeket, fotóalbumokat, egy-egy elődtől megmaradt, féltve őrzött emléktárgyat. Az emléktárgyak közül kiemeljük a legénykort idéző legénybotot, kulacsot, az 1795ben faragott borotva tokot, a kisgyermek első cipőjét, ruháját, a keresztelőpaplant. A biblia és az énekcskönyv első lapjaira tett bejegyzések és a családi krónikák ugyancsak emlékeztetők. Kiállításunkat azzal a céllal rendeztük meg, hogy nyilvánosságra hozzuk a családoknál rejtőzködő gazdag gyűjteményt és segítséget adjunk a téma iránt érdeklődőknek. A 2003. szeptember elején megnyílt tárlat 2004 májusáig volt látogatható a túrkevei Vadász Pál kiállítóteremben. A magántulajdonban lévő anyagokat dokumentálás után visszaadtuk a kölcsönző családoknak. így a Finta Múzeum a továbbiakban a „Neves nagykunsági családok" című katalógusát és egyéb a témával kapcsolatos helyi kiadványait és honlapját (www.fmtamuzeum.hu) tudja az érdeklődök szíves figyelmébe ajánlani. Íme néhány kiadvány:
