Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Nagy László G.: Az „XX4-es program" - egy legújabb kori történeti gyűjtés terve

vagy éppen az oktatás témája, melyek mind önálló „szalagcsíkok''' lehetnek. Egy témára azonban külön is fel kell hívnom a figyelmet. Häuser Arnold, az 1978-ban elhunyt magyar származású művészetszociológus „A művészettörténet filozófiája" c. könyvében a művészeti alkotások három kategóriájáról ír: a magas művészet („grandé arte"), a népi művészet és a „népszerű művészet" darabjairól. A felosztást tőle kölcsönözve, ám kiszélesítve a kultúra egészére, beszélhetünk a „magas kultúráról" - és a fentebb megnevezett "altémák" gyakorlatilag mind ebbe a kategóriába sorolhatóak -, bár egyes (művészeti) alkotások természetesen nem a történeti, hanem a képző- vagy iparművészeti muzeológia gyűjtőkörébe tartoznak. A „népi kultúra" egy másik szakág, a néprajzi muzeológia „vadászterülete". Ám ott van a „népszerű" vagy más szóval „tömegkultúra", amelynek anyaga komoly „szalagot" kell, hogy elfoglaljon e sávban! Csírái ugyan megelőzik korunkat (középkori nyomatok, kalendáriumok), ám kiteljesedésük a polgári korszakra esik; egyrészt, mert megsokszorozódnak az előállítás technikai lehetőségei, másrészt a gyors ütemű városiasodással megtöbbszöröződik a felvevőpiac is. (Utóbbi azokból a milliókból tevődik össze, akik elszakadnak falusi közösségüktől, a „népi kultúrától", de sem életformájuk, anyagi helyzetük, sem a történelmi idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy elsajátítsák a „magas kultúra" vívmányait, hogy abba illeszkedhessenek. A „népszerű kultúra", a tömegkultúra piacára aztán egész iparágak települnek, ontva a viselettől a könyvig, a filmtől a zenéig, a vitrindísztől az olajnyomatig vagy festményig mindent és mindenféle színvonalon. Sőt: a tömegkultúrára gyakran ráakaszkodik a politikai propaganda, így is „eladva" magát. Gondoljunk csak a 20. század elejének Kossuth-kultuszos olajnyomataira, tányérjaira; az 1. világháború császárportrés, zászlós bögréire, a '20-as évek „elcsatolt" városokat, várakat ábrázoló csokoládépapírjaira, az '50-es évek „5 éves terv"-es, „békeharcos" falinaptáraira, plakátjaira, vagy a II. János Pál pápa legutóbbi budapesti látogatását kísérő, portréjával díszített trikókra, base-ball sapkákra, marcipán kirakatdíszekre... Építkezzünk azonban gondolatban tovább! Az ily módon négyfelé osztott síkon - egy koordinátarendszernek az előzőekre merőleges tengelyeiként - képzeljünk cl egy újabb, azt keresztező „dimenziót", ami a történelem nélkülözhetetlen mérőelemét, az időskálát jeleníti meg. 1914 1920- 1944 1914-19 1945-48 Fő- és alperiódusok y® 7® ® /

(^\ Témák, altémák Ezzel kapcsolatban azonnal két kérdés merülhet fel: a vizsgálandó időszak határai (kezdete és vége), ill. ezeken belül az elkülönítendő periódusok (a „sávok") és alperiódusok (a „szalagok") száma, időtartama. Az elsőre - a magam részéről, munkahipotézisként - egyelőre a „20. század" választ adnám, de semmiképpen sem az 1901-től 2000-ig tartó pontosan 100 év értelmében, hanem jóval „elmosódottabb" és témánként különböző határvonalakat meghúzva. A muzeológia elsődleges forrásanyagában, a tárgyi világban ugyanis a periódushatárok általában nem rendel-