Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Sári Zsolt: Velünk élő tárgyak. (A 20. század bemutatásának lehetőségei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban)
5.3. A tér és a társadalom néprajzi határainak bővülése Tanya, falu, város... parasztok, munkások, falusi intelligencia... A 20. század tájegység nemcsak időben tágítja a határokat, hanem térben és társadalomban is. A munkásság kutatása nem tartozott, nem tartozik a magyar néprajz elsőszámú kutatási témái közé. 16 A 19-20. század fordulóján már jelentős területeken jelent meg a paraszti környezetben élő munkásság, a falvak egy része bekapcsolódott az ipari termelésbe, elsősorban a bányászat révén. A kezdetleges karámok és barlanglakások után az 1870-es évek után már munkáskolóniák is megjelentek. Ezek a hosszú, többlakásos, földszintes épületek építési anyaga a vidékre jellemző alapanyagok voltak: terméskő alap, vályogtégla, zsuppszalma és fazsindely. A 20. század elejétől pedig a téglaépületek elterjedésével változott ezen kolóniák képe, társadalmi rang szerint váltakozva: Ózdon például a Rimamurányi RT Újtelepén felépített négycsaládos munkáslakások, kétcsaládos fömesteri és kétcsaládos tisztviselői házak. 17 A két világháború között számtalan munkáslakás, kolónia-épület jelent meg a kisvárosokban és a falvakban egyaránt. Ezek legtöbbje a különböző bányászati, kohászati központok körül létesült, így Nógrádban Salgótarján környékén, Borsodban Ózd környékén, a Dunántúlon a szénbányászat központjaiban, Tatabánya és Pécs környékén, vagy a zalai szénhidrogén-bányászat központi településein Lovásziban, Bázakcrcttyén. Ez utóbbi településeken is az átlagnál jobb építőanyagokból (kőalapozású téglaépületek, bádog- cs cserépfedéssel) épültek, higiénikus (cementlap és hajópadló, mosó-, és fürdőhelyiség, központi kutak) környezetben. Ezek részletes vizsgálatával nemcsak a néprajztudomány, de a történeti kutatás is adós még. Érdekes lehetőségeket rejt a kétlaki munkásság életmódjának bemutatása. A szegény parasztság által vállalt ipari munka gyakran jelentette az új, kétlaki életforma vállalását, amely a lakóhely és a munkahely közötti napi, heti vagy havi ingázást jelentette. A második világháború után az ingázás mellett az állandó ipari munkásság is jelen volt számos falusi településen. A munkáslakások építésének következő fázisa volt az ötveneshatvanas évektől a több lakásos, több szintes eleinte tégla, majd panel épületek megjelenése. Ezek gyakran, még ha csak egy-kettő került is felépítésre, a települések hetvenes évekbeli képének meghatározó, cmblcmatikus épületeivé váltak. Múzeumi bemutatásuk lehetőséget nyújthat egy épületen belül több korszak, a 50-as, 70-es, 80-as és a kilencvenes évek lakáskultúrájának, életmódjának bemutatására. 6.1. A gyűjtés új lehetőségei Múzeumaink legtöbbje nem fordított kellő figyelmet a jelenkor kutatásra. 18 Sem adattári, sem tárgyi gyűjteményeik tekintetében. Fontos, hogy a múzeumi gyűjtemény-tervek kidolgozásakor, a múzeumok gyüjteménypolitikájának újraértelmezésekor ne csak a gyűjtemény profil tisztítását, hanem a tárgygyűjtés időszak határainak új dimenzióit is fogalmazzuk meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Széchenyi Terv Kutatás-Fejlesztés Pályázatán ennek a szempontjait is figyelembe véve dolgozta ki „A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód 16 Vö. PALADI KOVÁCS A. 2002. 147-148. pp. 17 PALÁD! KOVÁCS A. 2002. 155. p. 18 Ezt felismerve rendezte meg a Néprajzi Múzeum „Néprajzi jelcnkutatás és a múzeumi gyűjtemények változása 1 ' című kaposvári konferenciáját, melynek anyagát a MaDok-füzetek l-ben tett közzé, és fogalmazta meg Fejős Zoltán egy kollektív jelenkutatási program köronalait, lehetőségeit. FEJŐS Z. 2003.
