Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Örsi Julianna: Családi ereklyék tárlata a Nagykunságon (Családtörténeti kiállítás a Finta Múzeumban)

miségi foglalkozásúak a famíliákban. A párválasztással pedig a fiatal már nemcsak hogy kívül kerül a néprajzi csoporton, de az országhatáron kívüli kapcsolatok is belopakodnak a nagykunsági családok életébe. A családfák ábrázolási módja tükörképe a genealógiai tábláknak. Itt az alap (a gyökér) a legrégibb ös és a törzsből nőnek ki az ágak. A fa lombkoronáját alkotják az utódok. A lombozat szélein, tetején találhatók a ma élő generációk. A családfa látványosabb a genealógiai tábláknál, de ugyanakkor szükségessé tesz bizonyos adatszürést. Nem tér ki a házastársi ro5. kép hi eves nagykunsági családok (kiállításrészlet) konokra, a gyermekkorban elhunytakra, a lányágak bemutatását is mellőzi. A két világháború között készült Tőkés családfáról tudnak a karcagiak. Akkortájt készült a kunhegyesi Mészáros családfa is, amelyet ma is a szoba falán őriznek a leszármazottak. Ugyancsak abból az időből származó nemesi címermásolatok kerültek be a Finta Múzeumba, és találtunk az utódoknál Karcagon, Kisújszálláson, Kunhegyesen, Túrkevén (Kálmán, Mészáros, Debreceni, Kenéz, Mihály, Laczka család) színes nemesi címerrajzokat. A nagykunsági családtörténetek kutatói Az elődök felkutatása és számontartása, a család történetének megírása, az emlékek megőrzése napjainkban is megfogalmazódik az emberekben. A négy évtizedes tiltás után elemi erővel felszabadult belső kényszer főleg az idősebb generációt késztette az emlékek leírására és adatgyűjtésre. A két háború között családkutatást végzett a kisújszállási Illéssy János levéltárnok, a túrkevei földbirtokos Vadász Pál. 1961-ben a karcagi Kun László feljárta a rokonokat, ismerősöket és megnézte az anyakönyveket, hogy elkészítse a Kun és a Harsányi család családfáját. A túrkevei Koós család az elődök ismeretét Szabó Imre helyi lelkész