Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bencze Géza: Egy történeti tárgy többféle megközelítése

Egy történeti tárgy többféle megközelítése Bencze Géza A délutáni előadás-csokor címében és témájában: a legcslcgújabb-kori tárgyak gyűjtése, a tárgyak gyűjtésének problematikája, a jelenkori tárgy, a jelenkor-történet fogalmait használjuk, használtuk már vagy 15-20 évvel ezelőtt is. Aztán kicsit kimentek a divatból az új- és a legújabb kor - politikai, sőt munkásmozgalom-történeti töltésűnek talált- történeti fogalmának átértékelési igénye miatt is. Jobbat persze nem igen lehetett találni. Lett belőle leginkább jelenkor-kutatás, csak így, a „történet" szócska nélkül. Akkor is próbáltuk jól-rosszul körülírni - mármint a jelenkort -, hogy mit is jelent, elsősorban természetesen a múzeumok gyűjtési feladataira, történeti gyűjteményeire nézve. Már akkoriban is felvetődött, hogy az új- és legújabb korral, a legeslegújabb-korral, a jelenkorral (is) foglalkozó történeti muzeológia vitatott fogalmait a gyűjtéstől a kiállításig mindent - tisztázni kellene. Döntésig, meghatározásig azonban nem igazán jutott el a kérdés: elsősorban a rendkívül tág gyűjtési kör tisztázatlanságai miatt. A történeti - továbbá néprajzi, műszaki - muzeológiában a tárgy- és dokumentumgyűjtések, általában a gyűjteménygyarapítás tekintetében korábban kialakult egyfajta - báláiig deklarált - „szükséges időtávlat". Volt, aki még a közelmúltban is 50 évet mondott, más 30-at, megint másnak elegendő volt 15 évnyi távolságtartás, sokak számára azonban ilyen egyre inkább nem létezett. Az időtávlat egyre zsugorodott, elsősorban is a bennünket körülvevő világ folyamatos gyorsulásával. Jellemző és igaz, amit Gál Vilmos írt le a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éves évfordulójára kiadott gyűjteményi kötetben a Lcgújabbkori Egyedi Tárgyak Gyűjteménye ismertetésében: „... A másik időbeni határ nem lezárt, lényegében az adott naptári évet jelentheti." Nagy természetességgel használjuk, de nem definiáltuk az új- és legújabb kor történelmileg változó megítélésén túl a. jelenkor, a legeslegújabb kor fogalmát történeti tárgyaink gyűjtésénél, időbeli helyének meghatározásánál. Természetesen nehéz eldönteni azt ma, hogy holnap mely tárgyak fogják reprezentálni leginkább jelenünket. Tudjuk, ez jelentősen függ a gyarapító muzeológus - vagy közösségszubjektív értékítéletétől is, de egyébként is nehezen határozható meg nagy bizonyossággal, hogy az adott tárgy, együttes bclesimul-c majd a múzeumi tárggyá válás nehezen megfogalmazható folyamatába. Mi lenne a kiválasztás legfontosabb kritériuma vagy kritériumai? - tesszük fel a kérdést. A tudatos kiválasztás lehet a legsikeresebb, egy ma kiválasztott tárgynak természetesen több kérdést tehetünk fel, mint egy réginek, s biztosan több választ is olvashatunk ki belőle. (Vannak persze jócskán kivételek: pl. személyi anyagok, utólag értékessé váló tárgyak stb.). Ma egy témát kutatva, a források, az adatközlések sorából már nem lehet kihagyni az internet nyújtotta anyagokat, lehetőségeket. Magam sem hagytam ki, kíváncsi voltam: más erről mit mond, ha egyáltalán szóba kerül. A keresőprogramokkal az alábbi - általam kitalált tárgyszavakra az alábbi találatokat kaptam: legújabb kori tárgy: 0, legújabb kori műtárgy: 0, napjaink tárgya: 0, jelenünk tárgya: 0, jelenkori tárgy: 0, jelenkorunk tárgya: 0, legeslegújabb kor: 0. Egyetlen sikeres találat volt: jelenkor-kutatás. Jött is az 56-os intézet, a XX. Századi Intézet, a Közép-Európai Egyetem. De nem jött pl. a Történettudományi Intézet, az ELTE muzeológusképzésc, sem a Magyar Nemzeti Múzeum, sem más múzeumok, csupán egyetlen: a Néprajzi Múzeum.