Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből. A Központi Bányászati Múzeum Közleményei, 2002. (Bencze Géza)

nyeihez is igazodva új jogi és szervezeti szabályozást kívántak. Ezt ismerteti Izsó István miskolci bányakapitány A magyar bányajogfejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958) című cikkében. Elsősorban azt a törvényalkotási sorozatot mutatja be, amelynek során a hatalom a gazdasági változásokat is követve, illetve azokat befolyásolva hogyanjutott el a bányák államosításától a bányászati ágazatok és szakterületeik átszervezési sorozatán át a hazai bányatörvény (1960. III.) megalkotásáig. Cikkében részletesen foglalkozik a bányászat hatósági-igazgatási szervezetének változásaival a világháborútól egészen az említett bányatörvényig. A kötet első címlapján korabeli rajzos plakát szólít fel: ,,Bányászok adjatok szenet!" Hátulján röplap a bevezető tanulmány innen vett főcímével: „Szén az ipar kenyere! Bányász, adj szenet!" Mindenki ezt várta 1945 hideg telén, majd a széncsaták során: több szenet, egyre több szenet. Hogy ezt milyen eszközökkel, milyen technikai-műszaki háttérrel, milyen fejlesztésekkel és milyen fokú gépesítettséggel tehette meg, erről szól a kötet másik alapvető és meghatározó munkája; Horváth József A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítés (1946-1958) címet viselő tanulmánya. A műszaki muzeológia legjobb hagyományait folytató tanulmány bevezető fejezeteiben áttekinti az ezer éves magyar bányászat műszaki fejlődésének főbb állomásait, s vele azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel előbb a klasszikus, majd az ipari forradalom korszakának bányásza(ta) alkalmazott a föld alatti munkája során, s amelyek eredményeként munkateljesítménye hatványozottan növekedett. A 20. század első fele újabb forradalmat hozott elsősorban is a szénbányászat területén. A frontfejtéses munkafolyamatok gépesítése, a bányabiztosítás eszköztárának tökéletesedése egyre kiszámíthatóbbá tette a termelés méreteit. A szénbányászatban elterjedő gépi jövesztés, a szénfejtögépek alkalmazásának hazai és nemzetközi áttekintése után azokat a hazai előzményeket veszi sorra, amelyek hozzájárultak az egyik legjelentősebb magyar bányagép, az „F" típusú fejtőrakodógépek 1949-es megszületéséhez és folyamatos fejlesztéséhez. (A világon mindenütt sikerrel alkalmazott F-4 típusú, jövesztő- és vágathajtó gép egy példányát legutóbb a Millenáris Park-bcli Almok álmodéi c. kiállításon láthattuk.) A tanulmány ezeken túl foglalkozik a bányabiztosítás, főleg az előbbi gépek jó használatához, szükséges fejtési frontbiztosítás eszközeinek hazai kifejlesztésével és sikeres alkalmazásukkal. A szöveget kísérő (a Bányászati Múzeum gyűjteményéből válogatott) jó képanyag külön értéke a feldolgozásnak. A cikkek sorát Simon Kálmán ny. bányamérnök Visszaemlékezésem a magyar szénbányászat jel évszázadára című nagyobb visszaemlékezéséből vett részlet az 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka címmel zárja. A kor hangulatát hűen visszatükröző írás kitűnő adalék a tervutasításos rendszer felső iparirányításának, apparátusának, vezetőinek és beosztottainak a szakmai érvek és a tervszámok közötti állandó konfliktusainak, az esetleges kritikák fogadtatásának az eddigieknél színesebb megrajzolásához. A kötet második részét adó igen gazdag, eddig soha nyilvánosságot még nem kapott anyagot Katona Klára PhD-hallgató kutatta, válogatta és adta közre, elsősorban a Történeti Hivatal anyagából „Legfőbb érték: az ember" - Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és AVH-s iratok tükrében címmel. A 125 oldalnyi terjedelmet kitevő dokumentumok 1950 és 1957 között keletkeztek. Koncepciós perek megdöbbentő dokumentumai: iratok, levelek, jegyzőkönyvek, jelentések, vádiratok és ítéletek. Szabotázsperek: Vargha Béla bányamérnök és társai, Esztó István bányamérnök pere, majd 1956-os tevékenysége alapján újabb elitéltetésének dokumentumai. S tudjuk, sokak anyaga még feltárásra vár. Jó a kötet, szerencsés, hogy a kiállítással együtt jelent meg. A kiállítássorozat a tervek szerint folytatódik, remélhetőleg az azokat kísérő további munkakötetekkel együtt.