Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - V. Szathmári Ibolya: Száz éves a debreceni Déri Múzeum

Százéves a debreceni Déri Múzeum V. Szathmári Ibolya A „Kálvinista Róma", Debrecen cívis város lakói mindig szívesen áldozlak arany vagy ezüst ötvöstárgyakra, ritka és egyedi iparművészeti remekekre vagy festményekre. Az első nagy „magángyűjteményt" 1565-ből ismerjük, amikor is Székely Antal kapitány emberei kirabolták Debrecent, s a legnagyobb veszteség egy Szabó Máté nevű kalmárt ért. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy ekkor elvesztette teljes vagyonát: 500 forint készpénzt, 350 tallért, ezüst tárgyakat és ékszereket. Értékes tárgyai nagy valószínűséggel még nem tudatos gyűjtéssel - amikor is a kiválasztás szempontjai a tárgyak művészi értéke, esztétikuma, egyedisége és szépsége lett volna -, hanem sokkal inkább a vagyon egyszerű felhalmozásával kerültek hozzá. Debrecenben hatalmas vagyonokról nagy számban találunk említést a 17. században is. Az első igazi gyűjtök a városban a 18. században jelentek meg, köztük találjuk Diószegi Sámuelt (1760-1813), a nagyhírű botanikust. Sinai Miklós (1730-1808) profeszort és Kazay Sámuel (1711-1797) patikust is, akiről Jókai Mór is említést tesz az „Egetvívó asszonyszív" című regényében. Fáy János (1773-1833) polgármesterről tudjuk, hogy országos viszonylatban is jelentős képtára volt. A Debrecent gyakorta sújtó tűzvészek és pusztítások sajnos ezeket a gyűjteményeket sem kímélték. A debreceni múzeum alapítása - összevetve az ország egyéb múzeumaival - meglehetősen későn valósulhatott meg. A 19. század második felében már történtek ugyan kísérletek a létesítésre vonatkozóan. 1861-ben Múzeumi Egyesület, majd tíz évvel később Régészeti és Múzeumi Egyesület felállítását kezdeményezték, de mindkét próbálkozás a terv szintjén maradt. A debreceni múzeum későbbi megalakulásához nagy valószínűséggel hozzájárult az, hogy a Református Kollégium hálás és adakozó tanárainak, tanítványainak köszönhetően kialakult gyűjteményével már hosszú idők óta többek között múzeumi jellegű tevékenységet is folytatott. A sok évi várakozás után Löfkovits Arthur (1863-1935) órás, ékszerész és műgyűjtő áldásos tevékenységének köszönhetően, kimozdult a holtpontról a debreceni múzeum alapításának ügye. A lelkes patrióta a Debreceni Műpártoló Egyesület 1902. október 26-i közgyűlésén a város céljára felajánlotta a mintegy 2500 darabból álló gyűjteményét. Gondoskodott arról is, hogy ezt a gyűjteményt tovább lehessen gyarapítani, ennek érdekében tíz éven keresztül évi 500 korona kifizetését is felvállalta. Eöfkovits Arthur adományával így éppen a magyar múzeumügy 100. évében alakulhatott meg a Városi Múzeum Debrecenben. A debreceni Városi Múzeum a nagyközönség számára 1905. május 22-én nyitotta meg kapuit a Csokonai Vitéz Mihály halálának 100 éves évfordulójára rendezett ünnepség keretében. Az első múzeumi termeket a Gazdasági Akadémia (ma Füvészkert utcai iskola) épületében helyezték el, de már ebben az évben új helyre, a Hatvan utcai Csokonai házba (Hatvan u. 23.) költöztették a múzeum anyagát. Érdekes megemlíteni, hogy a Városi Múzeum első kiállításában teremörökként egykori 1848-as honvédeket foglalkoztattak, akik korabeli egyenruhában látták el feladataikat. A Városi Múzeum a helyi vonatkozású régészeti, történeti és néprajzi emlékek felkutatását és összegyűjtését tűzte ki feladatául. A gyűjtemény anyaga - több mint húsz éven át - elsősorban a polihisztor Zoltai Lajos (1881-1939) fáradhatatlan munkássága eredményeként gyarapodott, nevéhez fűződik a gyűjteményi rend kialakítása is. A múzeum anyagát ekkor a következő gyűjteményi csopor-