Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

tároltak ezekben a tárolóedényekben, sőt még szenteltvizet is. A Csongrád megyei Csókán a legidősebb férfi családtag palackban vitte haza a templomból a szenteltvizet. Először a kenyeret hintette meg vele, majd az egész házat, végül pedig minden házbéli ivott a palackba töltött szenteltvízből. Szintén Csongrád megyében, Gyevin régi hiedelem volt, hogy ha a gazda Háromkirályok vizével telt üveget tett a feje alá, akkor azon az éjszakán nem halhatott meg.

8 Ballonok Az elnevezés tartályt, nagyméretű tárolóedényt jelöl. Ez az edénytípus a palackok családjába sorolható, csak a lényegesen nagyobb méret különbözteti meg őket a korábban bemutatott tárolóedényektől. Formájuk is egy palackfajtára hasonlít, amelynek tárolórésze hengeres volt, és ehhez rövid nyakrész csatlakozott. A huták inventáriumai alapján megállapítható, hogy az országban mindenütt gyártották őket. Színtelen, áttetsző és zöld színű üvegből készültek. Gyakran óriás méretű, 20 iccés ballonokat is gyártottak, ami kb. 20 liter űrtartalomnak felel meg. A ballon elnevezése német eredetű, s ez alapján feltételezhető, hogy a 17. századtól a magyarországi hutákban működő német üvegesek honosították meg. Középkori előzményüket nem ismerjük.

9 A ballonüvegeket bor, ecet vagy pálinka tárolására használták. A fennmaradt emlékanyagban szinte minden darabon megfigyelhetők az edény vállára ragasztott üvegpecsétek, amelyeken az űrtartalmat jelölték. A ballonokat a közönséges palackokhoz hasonlóan csak nagyon ritkán díszítették. Festéssel, gravírozással pedig sohasem. A kisebb méretű ballonok között tűnnek fel olyanok, amelyek fala optikai díszítésű, a fényárnyék hatását fokozó bemélyedésekkel tagolt. Ilyen ballonok zöld színű üvegből a FelsőMagyarország déli részén lévő hutákban készültek. A formába dróthálót helyeztek, és ez harántvonalas bemélyedéseket eredményezett az üvegek felületén. A nagyobb méretű edények alsó részén, a fenékkel majdnem azonos magasságban gyakran lyukat képeztek ki, amelyen keresztül az edény mozgatása nélkül el lehetett távolítani a tartályba töltött folyadékokat. A kisebb méretű üvegeket, általában a 4-6 litereseket vesszővel, szalmával befonva korsóként is használták. Ezt az általánosan elterjedt edénytípust egyes huták különös előszeretettel gyártották. Ilyen formájú nagyméretű tárolóedények készítésére specializálódott Zalában a vétyemi huta. Termékeinek fala minden esetben rendkívül vékony, arról árulkodik, hogy itt kizárólag fúvást alkalmaztak a gyártás során. A ballonüvegekkel állnak rokonságban a pocakos üvegek, vagy ahogyan még Zalában nevezik őket, purliceres üvegek (2-3. képek). Lényegében ezek az edények is tartályok voltak, 5-10 literes ürtartalmúak. Csak zöld színű üvegből készült darabok kerültek elő. A 2. kép: 19. századi pocakos üveg 8 BÁLINT S. 1975. 282. p. 9 A ballonüvegek elnevezésére, eredetére 1. BENKÓ L. 1967. 232. p.