Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

meghatározásakor is. Az üvegek formái időtlenek, az egyes tárgyakat - hacsak évszám vagy más időmeghatározást lehetővé tevő jel nem szerepel rajta - nagyon nehéz pontos gyártási időhöz kötni. Ebben a forma és a díszítmény összehasonlító vizsgálata nyújthat útmutatást. A művészettörténeti szakirodalom terminológiái, a huta-inventáriumokban szereplő általános és konkrét elnevezések tehát nem könnyítik meg munkánkat a közhasználati üvegek azonosításában, tipologizálásában. így elsősorban a múzeumi tárgygyűjtés során megszerzett információk jelentenek támpontot a helyes eligazodásban. A közhasználati üvegek tormái és funkcióbeli meghatározásánál a használók által megjelölt elnevezéseket igyekszünk irányadónak tekinteni. Ettől csak akkor térünk el, ha az adott tárgytípus elnevezése lényegesen eltér a forma alapján ismert általános megjelöléstől. Ha a tárgyak készítési helye más üvegekkel való összehasonlítás után sem dönthető cl, akkor az adatgyűjtés során szerzett információk, a vásárlás, a tárgy megszerzésének helye és körülménye a perdöntő. Természetesen az üvegek díszítményei sokszor alapvetően meghatározhatják egy-egy üveg azonosítását. Az öblösüvegek funkció szerinti csoportosítását megkönnyíti az, hogy a tárgyak többsége folyadékok tárolására, illetve fogyasztására szolgált. A további tárgyak nagyobb hányada az étkezéssel, a lakáskultúrával hozható összefüggésbe. Mivel ezek többféle funkcióhoz is köthetők, vegyes rendeltetésű üvegeknek nevezzük őket. Az öblösüvegek között kis mennyiségben találhatók olyanok, amelyek formájuk, funkciójuk és díszítményük alapján ritkaságszámba mennek, s ezeket csak alkalomszerűen használták. Ilyenek a tréfás üvegek, kcresztelőedények stb. Ezeket az üvegféleségeket a különleges rendeltetésű üvegek csoportjába soroljuk. I. Tárolóedények Palackok A közhasználati üvegek között kétségtelenül a palack fordult elő a legnagyobb számban. Az elnevezése 1395-ben bukkan fel először a forrásokban palasch és flaska néven. Eredeti jelentése szerint hosszú nyakú, üvegből vagy más anyagból készült tartályt fejez ki.

2 Ez nyilvánvalóan azzal a gömb testű, hosszú nyakú üveggel áll összefüggésben, amely a KözelKeletről terjedt el és vált kedveltté Európában a 12. századra. Ezt a palackformát egészen a 18. századig megtalálhatjuk Magyarországon. Erdélyben „kisebb gömbölyeg" vagy „gömbölyeg üvegpalackocska" elnevezéssel jelölték ez a palackféleséget. A Balkánon keresztül, a korinthosi hutából egy másik palackforma is eljutott Magyarországra, az ún. golyvás palack, melynek tárolórésze lapított gömb testű volt, nyakrészén pedig dudor, vagy a „golyvának" nevezett kitüremkedés figyelhető meg.

3 A két palacktípus Magyarországra kerülésének útvonalára azért utalunk, mert elképzelhető, hogy ez is összefüggésbe hozható palack szavunk eredetével. A palack szó a magyar nyelvbe átkerült déli szláv plosky alakja. A flaska, fiaskó - ez utóbbi elnevezést napjainkban is gyakran használják - pedig a latin flasca vagy fiasco átvétele.

4 A palackoknál a 18. század végéig, 19. század elejéig sem alakult ki egységes forma, amely különösen a gyáripari jellegű üvegkészítés után vált megszokottá. Minden magyarországi hutában készítettek palackokat. A porumbáki huta leltárában 1648-ban 12 féle palackforma szerepelt, amelyek segítségével gömb, hasáb vagy hengeres testű kis- és nagy2 SZAMOT A I. 1902-1906. 740. p. 3 A korinthosi hutából előkerült „golyvás palack" adatait 1. H. GYÜRKY K. é. n. 34. p. 4 L. BL-NKŐ L. 1970. 67. p.