Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Baják László: A halotti címerek történetéhez

Megjegyzések A család 1438. I. 27-én Zsigmond királytól kapott adományt Nyáregyházára (Pest-PilisSolt vm.). A bárói címet Nyáry Antal (1803-1877) cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Hont vármegye alispánja, septemvir, koronaőr, a Felső-magyarországi ref. egyház gondnoka, a Szt. István rend lovagja, és gyermekei kapták 1836. XII. 9-én.

11 Nyáry Antal 1826-ban vette feleségül felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Jozefát (1808-1856), Kubinyi Ágostonnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, és Kubinyi Ferenc paleontológusnak a testvérét, akitől nyolc gyermeke született, köztük Jenő (1836-1914), aki akadémikus (ősrégész), a főrendiház örökös tagja, cs. kir. kamarás volt.

12 A Magyar Életrajzi Lexikon (1967. II. köt. 305.p.) Albert születését VI. 30-ra. halálozását Guedenus J. 1990-1999. II. köt 309. p. szintén tévesen I. 3-ra teszi. Nyáry Albert történész, genealógus, heraldikus Pesten folytatott filozófiai és jogi tanulmányokat. 1848-ban a márciusi ifjak közé tartozott. Jurátusként állt be a honvédseregbe, ahol hadnagy, főhadnagy és százados lett. 1849-ben Kossuth Lajos hadsegédeként szolgált, ahol megkapta a Katonai Érdemrend 3. fokozatát. Világos után Belgiumba emigrált. 1859-ben Piémont oldalán harcolt az olasz, francia-osztrák háborúban, 1860-ban Garibaldihoz csatlakozott és kapitányként Garibaldi testörségének tagja lett, majd 1861-63 között a Magyar Légió századosaként Calabriában és Basiliticában harcolt a Bourbon-pártiak ellen. Megkapta az 1860. évi Nápoly- Szicíliai Hadiérmei és az olasz királyi Szt. Móric- és Szt. Lázár-rend lovagkeresztjét. A háború után olaszországi tartózkodását történészi munkára használta, és forrásadatokat gyűjtött a torinói és a modenai levéltárakban. 1865-ben a Milánói Természettudományi, Orvosi és Statisztikai Akadémia tagja, 1866-ban a Francia Heraldikai Társaság tiszteletbeli tagja lett. Tagjává választotta a Fermói Olasz Genealógiai Akadémia és a Modenai Régészeti Társulat is. 1867-ben, a hazatérése után a Magyar Történelmi Társulat alapító- és választmányi, 1872-ben az MTA levelező tagja, 1878-ban az Országos Régészeti és Embertani Társulat alapító tagja, majd osztályelnöke és örökös választmányi tagja lett. 1883-ban alapítója és választmányi tagja volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, valamint szerkesztette a társaság folyóiratát, a Turult. 1883-86 között társszerkesztője volt az Archaeologiai Értesítőnek is. Tiszteleti tagjává választotta a Békés megyei és a Tiszafüredi Történelmi és Régészeti Társulat. Tanulmányai főleg a Turulban, az Archaeologiai Értesítőben és a Századokban jelentek meg. Legismertebb munkája az első magyar nyelvű heraldikai kézikönyv, a Heraldika vezérfonala c. volt, amelynek megjelenését azonban már nem élte meg. Mellhártyagyulladásban halt meg Budapesten, és Pilisen (Pest-Pilis-Solt vm.), ahol a család kastélya volt, temették el 1886. I. 4-én.

13 A nyáregyházi br. Nyáryak címere heraldikai különlegesség, mivel a szokásos lépő, vagy ágaskodó oroszlán helyett egy fekvő oroszlánt mutat. A címerkép ritkaságát mutatja, hogy egy legújabban megjelent heraldikai munka szerint ilyen a magyar heraldikában elő sem fordul.

14 (Magyarország címerkönyve 75.) 11 ILLÉSY J.-PETTKÓ B. 1895. 155. p. (Liber Regius LXVI. köt. 452. p.) 12 CiUDENUS J. 1990-1999. II. köt. 309. p. 13 NAGY I. 1857-1867. VIII. köt. 188-189. pp.. Turul 1886/4. Magyar Nemzetiségi zsebkönyv 1888. 381-382. pp. 14 NYULÁSZINÉ STRAUB É. 2001. 75. p.