Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Baják László: A halotti címerek történetéhez

gyászszertartások egyedi tartozékai, mint, pl. a festett, illetve egyre inkább nyomtatott halotti címerek száma radikálisan lecsökkent, már nem osztották ki a gyászmenet tagjai között, és szerepe egyre inkább csak identifikálásra, illetve a ravatal díszítésére szorítkozott. A halotti címerek némi késéssel, és következetlenül, de követték a mindenkori korstílust. A legkorábbi ismert tárgy i emlékek a 17. század elejéről, - még a reneszánszra visszautaló koszorúval keretezett ovális mezőben - mutatják a címert, azaz követik a késő reneszánsz sírkövek mintáit. A 17-18 században jellegzetes az aranybetűs, száraz faággal keretezett ovális körirat, a porc és akantuszdíszes barokkráma alkalmazása, a címertartó, a halottat sirató és a végítélet harsonáit fújó angyalok szerepeltetése. Az elhunyt katonai pályafutására trófeumok utalnak. A címeres lapok saroktereit rendszerint rozetták, vagy a halálra utaló fehér tulipánok töltik ki. A 18. századi Erdélyben elterjedt séma szerint a címert egy perspektivikus koporsószerü talapzatra állították, amelynek szemközti rövidebb oldalára került a felirat. A század végére az ábrázolás mind egyszerűbb feliratos kartussá alakult, miközben elmaradtak róla a járulékos díszek, a koponyák, a szalagcsokrok, az akantuszok és az angyalok is. Az ország nyugati felében jobban megőrződött a felirat ovális elhelyezése, de már nem körirat formájában, hanem két ívelt fel iratszalagra bontva. A felső ívre kerültek az elhunyt életére, az alsóra pedig a halálára vonatkozó adatok. A 19. századi halotti címereken a festett köriratokat, ívelt feliratszalagokat idővel egyre rövidülő nyomtatott szöveg váltja fel, amely előbb a címert közrefogva, később a címer alatt helyezkedik el. Fontos változás, hogy a címerfeliratok döntően latin, ritkábban német nyelve egyre inkább magyar nyelvűvé válik. Ez a változás az ország nyugati felében valamivel lassúbb volt, mint keleten. A század elején még Erdélyben is találkozunk kartusokkal, klasszicizáló virágfüzérekkel, de végül itt is bekövetkezik a teljes leegyszerűsödés, amit már csak néhány hislorizáló darab tör meg a század végén. Három emlék a Hadtörténeti Múzeumból A következőkben a Hadtörténeti Múzeumban őrzött 28 halotti címer közül azt a hármat fogom bemutatni, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a herceg és gróf Batthyány-családhoz. A Batthyány-címerek közlésére terjedelmi okokból később a Hadtörténeti Múzeum folyóiratában kerül sor.

3 A közlésnél az első adatsor a műtárgy formai jellemzőit tartalmazza: méret, technika, állapot, eredet, leltári szám stb. A három 19. századi papírcímer, amely egyenként talán ha fél tucat példányban készült, a ravatalozó helyiség (erre utalnak a kiszögezés nyomai), illetve a ravatal díszítésére szolgált. A koporsó, illetve a ravatal díszítésérc korábban inkább selyemcímereket használtak. A halotti címereket általában a legközelebbi, gyakran vándorfestőtől rendelték meg, illetve később a legközelebbi, többnyire városi nyomdában készültek el. Ennek következtében, főleg a 17-18. században a leggazdagabb arisztokrata családoknál is előfordult, hogy a címerek ábrázolása esztétikailag gyarló, heraldikailag pedig szakszerűtlen. A méretek különbözőségének a 19. században már nincs különösebb jelentősége, és legfeljebb a festőműhely különbözőségére utalhat. A leírás következő eleme a halotti címer feliratának betű szerinti közlése az esetleges rövidítések feloldásával. A 19. században a feliratok általában már rövidebbek és kevesebb rövidítést tartalmaznak, mint korábban. A feliratok többnyire csak az elhunytnak a halálakor betöltött tiszteit tüntették fel. A Festetics-címernél régies vonás, hogy a szöveg megemlíti az 1809. évi insurrectióban betöltölt szerepéi. Mind a három lapol magyar nyelvű nyomtatolt 3 A Hadtörténeti Múzeumban őrzött halotti címerek publikálásának lehetőségét Szoleczky Emesének köszönöm