Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

huta raktáraiban 1648-ban már 300 olajnak való ampolnái vettek számba. Az ámpolna egy kecses vonalvezetésű palackforma volt, amelyben szentelt olajat tartottak. Széles talpon nyugvó, karcsú kiöntövel és füllel ellátott, körte formájú palackot jelölt az elnevezés. A 17. század végén már óriás talpas poharakéi gyártottak az erdélyi és a felső-magyarországi hutákban főként az evangélikus gyülekezet számára. A szoldobágyi huta termékei között 1731-1735 között az „ámpolnák" mellett feltűnik a román kehely is pténástul.

51 Az úrkúti üzemben csillárok és falikarok mellett gyertyatartókat készítettek a templomok számára. Regécen pedig kelyheket és tálakat a református gyülekezet részére. A templomokban használt üvegedények közölt lenyűgöző az úrasztali kelyhek nagysága és egyszerű szépsége. A Bakonyban, Somhegyen olyan úrasztali kelyheket készítettek, amelyek színtelen, áttetsző cuppáján kobaltkék üvegcseppek adnak hangsúlyt az edénynek és teszik ünnepélyessé, alkalomhoz illővé. Fantasztikus szépségükkel és egyszerűségükkel elbűvölnek bennünket az üvegből készült házi szenteltvíztartók (20. kép). A templomi szenteltvíztartók formáját követő tárolórészhez üvegszálakból összefont, csúcsívesen végződő „tartóelem" csatlakozik, amelynek fonott üvegszálai közölt színezett részek is szerepet kapnak. A kék, a bordó szín méltóságot kölcsönöz ezeknek a tisztaszoba ajtófélfáján elhelyezett tárgyaknak. A világi tárgyak közül az ún. tréfás (vexir) üvegek a leggyakoribbak és a legkedvesebbek. Altalánosak elterjedt volt a kancsó formájú tréfás üveg, amelynek fülét üvegcsőből képezték ki, mely a kancsó aljáig nyúlt le és az italt csak ezen keresztül lehetett kiszívni. Tréfás ivóedények voltak az ember formájú üvegek is. Kisgyőrböl került elő ember formájú palackforma (21. kép). Különlegesek egyes kalapos, szoknyás női alakot ábrázoló erdélyi ivópoharak. A megfordított bő szoknyaszerű rész képezi a poharat (22. kép). Egyes esetekben ezek az üvegek dugó gyanánt is szolgáltak, a kalap felmagasított részével illeszkedett a pohár a palacküveg szájába. Általánosan elterjedtek az állatformákat utánzó ivóeszközök is, melyekből a farokrész kibővítésével keletkezett nyíláson keresztül lehetett inni. Ezek melleit az üvegből készült pipáktól a görbebotokig, a eumisüvegektől a hímes tojásig mindenféle különleges tárgyat gyártottak az erdők mélyen megbúvó, középkori technológiával dolgozó üzemecskékben: mely bizonyítja, hogy az üvegkészítők fantáziája kimeríthetetlen volt. A mindennapos, ritmikusan ismét51 Vö. TAKÁCS B. 1966. 53-54. pp. 22. kép: Tréfás pohár színleien, áttetsző üregből, peremén kék színezettel. 19. század dereka. Erdélyi hutatermék