Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Folia Historica XXII., MNM történeti évkönyve 2002. (Huszár Zoltán)

épület adott otthont a magyar országgyűlésnek. Az aprólékos pontossággal leírt épülethasználat olvasásakor a 19. század második felének parlamentje elevenedik meg számunkra, akár az 1848-49-es, akár az 1861 -es, vagy az 1867-es országgyűlésre gondolunk. Jeles személyek - Deák Ferenc, Teleki László, Ghyezy Kálmán, Tisza Kálmán, Podmaniczky Frigyes stb. - ülésrendjét követhetjük végig, hasonlóan a karzaton lévő szűkös újságírói helyekig. Az MNM épülete beteljesítette első főigazgatójának, Miller Jakab Ferdinándnak javaslalát: „... a Múzeumban mindannak helye van, a mi az ország javára, előnyére valami módon kiaknázható." A tanulmányt jól megválasztott képillusztrációk teszik teljessé. Baják László A Magyar Nemzeti Múzeum égése 1956-ban c. tanulmánya az MNM 20. századi történetének tragikus napjait eleveníti fel. A szerző egy eddig felhasználatlan forrás segítségével - „A budapesti rendkívüli állapotok időtartama alatt történt tűzeseteinek és a tűzoltóság működésének leírása" - mutatja be a múzeum 1956. október 23. és 1956. november 10. közötti időszakának eseményeit. „A Nemzeti Múzeum égéséhez a tűzoltóság több esetben - összesen 11 alkalommal - vonult." A percnyi pontosságú hiteles dokumentum a Nemzeti Múzeum körül, ill. a Nemzeti Múzeumban zajló harcokat és a lángokkal vívott küzdelmet egyaránt bemutatja. Mindennek szomorú mérlegeként az épület közel egyharmada pusztult el a benne lévő gyűjteményekkel együtt. A tanulmányt követő négy archív fotó hűen támasztja alá a leírtakat. A jubiláló múzeum egyik jelentős gyűjteményéről Ridovics Anna közöl jelentős gyűjteményismertetö írást A Magyar Nemzeti Múzeum habán kerámiái a 17-18, századból címmel. A szerző és az olvasó számára „Az Újkori Osztály kerámiagyüjteményének áttekintése eredményezte ezt az. összefoglaló jellegű ismertetést, mely a habán kerámiák csoportjáról szól." A ház- és vagyonközösségben („Haushaben") élő németajkú anabaptista habánok, „újkeresztyének" a 16. század 40-50-es éveiben jelentek meg először NyugatMagyarországon, a Nádasdy család birtokain. Ridovics Anna a habán kerámiaművészet csodálatos tárgyi emlékeit mutatja be korrekt, pontos szakmai ismertetéssel, irodalmi hivatkozásokkal és gyönyörű, színes fotók segítségével. A múzeum egy következő gyűjteményét ismerteti Orgona Angelika Domborműves óntányérok a Magyar Nemzeti Múzeumban c. írása. „A Magyar Nemzeti Múzeum óngyűjteménye öt olyan tányért őriz, amely domborműves díszítésével eltér a többi, vésett vagy sima felületű edénytől." (A tanulmány a fotókat is közli.) A szerző otthonosan mozog a vizsgált műtárgyak világában. Megállapítja, hogy mind az öt darabot Nürnbergben készítették a 17. században. „Meggyőzően bizonyítják a délnémet mesterek munkáinak elterjedését a királyi országrészen és a hódoltság területén, valamint azt is, hogy az eredetileg díszedénynek készült tányérokat mindkét területen használatba vették a református gyülekezetek." Tonika Gábor Adatok a szendrői kora újkori erődítések építés- és hadtörténetéhez c. munkája a Magyar Nemzeti Múzeumtól távoli vidékre kalauzolja az Évkönyv olvasóit. „... az 1997 óta a Felső várban, 2002 tavaszán az Alsó vár kis területén végzett régészeti feltárások eredményeként, valamint a 2001-ben megkezdett levéltári kutatások alapján néhány kérdésre ma már biztonsággal adható meg a válasz" a szendrői vár építés- és hadtörténetével kapcsolatban. A szerző az Anjou-kortól, a 14. század közepétől, a Rákóczikorig, a 18. század elejéig kíséri végig a szendrői vár történetét. A kutatás elsősorban a 16-17. századi várfelmérések és szakirodalmi, levéltári források alapján rajzolja meg a vár különböző építési fázisait. A jól szerkesztett és válogatott rajz- és fotóillusztráció szemléletessé teszi az alapos, részletes leírásokat, megkönnyíti az olvasó számára a tájékozódást. A Kreutzer Andrea tanulmányában ismertetett két műtárgy, A Hadtörténeti Múzeum könyvgyűjteményének két Justus Libsius-kolligátunia az MNM Rákóczi Múzeumának (Sárospatak) nagysikerű Lórántffy Zsuzsanna kiállításán szerepelt (2000. aug. 05-2000. nov. 08.). A cikkben tárgyalt kolligátumok, azaz több művet tartalmazó gyüjtökötetek