Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Tiszaföldvár. Fejezetek a város történetéből, 2002. (Pató Mária)

A község oktatás- és művelődéstörténetének kezdeteiről forráshiány miatt keveset tudunk. Az újratelepítést megelőző korszakban már folyt népoktatás, melyet a református egyház szellemisége határozott meg. 1720 után már rendszeres iskolai oktatásról beszélhetünk. Az 1868-as év korszakhatárt jelent a magyar oktatás történetében, a tanköteles gyermekek kötelező beiskolázását írja elő. Tiszaföld váron 1876-1895-ig 7 iskola épült fel. 1890-ben létesült az első óvoda, mely magánóvodaként működött. A község oktatásának történetében külön részt érdemel a „Beniczky Fiúotthon", melynek létrejötte 1903-ra nyúlik vissza, Beniczky Géza létesítette Homokon, saját birtokán. Ali. világháború után 1947-ben engedélyezték egy gimnázium létesítését, mely a Tiszazug első gimnáziuma volt, lehetővé téve ezzel a térség kulturális felzárkózását. Az 1960-as években iskolaépítési hullám indult el: új általános iskolák és új gimnázium épült. Az ezredfordulón három általános iskola, négy óvoda, egy gimnázium és szakközépiskola működik. A helyi társadalom működésének, a közösség egyes csoportjainak önszerveződésének fontos színterei voltak a reformkortól az egyletek, olvasókörök, egyesülelek. 1845-ben létrehozták az első olvasóegyletet, majd sorra alakulnak a népkörök, munkáskörök, kaszinók. 1945 után új közművelődési intézményekkel gyarapodott a község: Tiszaföldvár belterületén az Ipartestületi székházból, a szőlőben pedig az „Öregkör" épületeiből alakítottak ki kultúrházat. 1925-től Népkönyvtár is működött, ami 1952-től mint Községi Könyvtár szolgálta a kulturálódni vágyók igényeit. A Magyar Köztársaság FJnöke a településnek 1993. január l-jétől városi címet adományozott. A várossá avatásra 1993. május l-jén került sor.